Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

BALÁZS GÉZA: Anyanyelvápolással a közművelődésért

tudom, hogy a rossz szót és azt a bizonyos tudálékosságot a magyarság be nem veszi, lévén neki saját nyelve és saját eszejárása; de igenis tanultam a francia íróktól, kik még az exact tudományok terén is a nyelv tisztaságára és szellemre törekednek s ennyiben szépírók Ís".

29 Azon tudósok közé tartozik, akik nemzet és nyelv kapcsolatát egymásra utaltságban látják: „Minden lényeges tétel ott áll az egész nemzet használatára, mert az anyanyelv közös kinccsé avatja."

30 S igaz ez az anyanyelvi szakirodalomra is: „a nemzeti szellemben kezelt eredeti szakirodalom hathatós befolyást fog gyakorolni magára a nemzeti szellemre is".

31 Végül pedig ez a népnevelés világos pedagógiai kérdés: „Az anyanyelv ápolása avval a véghetetlen nagy előnnyel jár, hogy az ifjú nemzedékben már korán ébreszti fel a tudományos hajlamot, ezt ápolja, növeli, s a helyes irányban meg is tartja."

32 5. Bár a címben Herman Ottó nyelvészeti munkásságának bemutatását ígértem, s műveinek áramlatában ezt meg is kíséreltem, de a végén le szeretném szögezni, hogy általában a magyar szakterületi nyelvújítás alapos és kritikus áttekintésével még adósak vagyunk. Nagyon sok szaknyelvi újítási lista kézirattárban pihen, van olyan, amelyet egy évszázada senki meg sem nézett. Herman Ottónak számos cikke, írása van, amelyet ugyancsak át kellene tekinteni nyelvészeti szempontból.

33 Egy ilyen alapos áttekintésnek kellene tipologizálni a szaknyelvújítókat, a szaknyelvújítás módszereit (amelyek némiképpen eltérnek általában a nyelvújítókétól), meg kellene vizsgálnia, hogy milyen számban alkottak sikeres kifejezéseket stb. Herman Ottó polihisztori munkásságában sok csodabogár akad, tömérdek a korban gondolt, hangoztatott gondolat. A lelkes amatőrök, csodabogarak világából azonban messze kiemeli kritikai és rendszerező képessége. A sok területen tevékenykedő polihisztor nagyon sok nyelvészeti vagy nyelvészeti jellegű kutatásban az első, koránál messzebb, távolabbra látott. Rendkívül gazdag és széles körű nyelvi anyagát a korabeli tudományosságot sokszor meghaladó módon szemlélte kritikával, vagyis a maga helyén, a maga értékén. Szakszerűen adatolt gyűjtései maradandóak, máig alapvető és sokszor első hivatkozások. Szavakon nem érdemes vitatkozni, hogy tehát valóban nyelvésznek is tekinthetjük-e. A korabeli nyelvészek életrajzát, munkálkodását, a korabeli nyelvtudomány sokféleségét tekintve Herman Ottó akár nyelvésznek is tekinthető. Számomra azonban leginkább egy rokonszenves, nyitott, lelkes, szerethető egyéniség, aki a nyelvművelés, a nyelwédelem, az anyanyelvápolás, tágabb értelemben a közművelődés elkötelezettje volt. Olyan ember, aki valóságos tücsköt és bogarat, bőrröptűt és pókot, halat és vadat figyelt meg, osztályozott... abban a biztos tudatban, hogy mindezzel a tudománnyal a népet, a „közmívelődést" szolgálja. Ma, amikor már 29 Idézi: KÓSA 1980. 9-10. 30 HERMAN 1980. 18. 31 HERMAN 1980. 22. 32 HERMAN 1980. 19. 33 Vö. BOKROSNÉ STRAMSZKY-SZABÓNÉ LENKEFI 2003.