Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

BALÁZS GÉZA: Anyanyelvápolással a közművelődésért

S hogy a 4.1. pontban említett etnolingvisztikai területekre is visszatérjünk, éppen A magyar pásztorok nyelvkincse munkájában találhatunk olyan gyűjtési témákat, mint az állatok neve, hangadása, az állatok irányítása szavakkal (terelőszók). Sok területen Herman Ottónak köszönhetjük az első leírást. Azóta a névtani, nyelvjárási csoportnyelvi kutatások még további nagyon gazdag anyagot tártak fel, de Herman Ottó kezdeményezése elvitathatadan. 4.4. Herman Ottó nyelvészeti jellegű tevékenységében leginkább kiemelkedő szerepe van az „ősfoglalkozások" nyelvének kutatásában, valamint a különböző természetrajzi szakterületek szaknyelvének (terminológiájának), valamint szűkebb, belső, tudományos nomenklatúrájának a megteremtésében. Közismert tényeket sorolok: a halászat, a pásztorkodás népi terminológiájának első tudatos leírója; az általa vizsgált természetrajzi területek között pedig megemlítendő a pókászat, bőregerészet, madarászat nyelvének kutatása, és tudományos terminológiájának (szaknyelvének) tudatos teremtése. A műnyelv kérdései című tanulmányában óv a „természetrajzi neológok" túlzásaitól: „Fő elv gyanánt előttünk csak ez állhat: amit írunk, azt érthesse meg nemcsak a szó szoros értelmében vett szakember, hanem minden mívelt magyar ember is; alkotásaink, amelyeket a nyelv terén tennünk kell, aminthogy kell is, ne vétsenek a nyelv szabályai, szelleme ellen, ne sértsék az ép nyelvérzéket."

20 A másik alapállás: „a műkifejezések vagy szavak (termini technici) magyarítása kívánatos, a neveké — tehát a nómenklatúráé — nem kívánatos".

21 Az is máig ható javaslat, hogy a szakterületek képviselőinek a nyelvészekkel együtt kell munkálkodniuk: „ahol a szakemberek szókészlete már kifogyott; ott a nyelvész még mindig győzte; s ha a viszonyt, amelyre a műkifejezés kellett, jól, akár rajzban is megmagyarázták a nyelvésznek, ez mindig tudott alkotni".

22 A nyelvfejlesztő, nyelvújító törekvéseknek (szaknyelvek magyarítása, terminológiai egységesítés) tudatában volt, nemcsak lelkes pártolója, de cselekvő egyénisége is, ezért nevezhetjük nyelvújítónak is. Szaknyelvújítói tevékenysége nincs teljességgel föltárva, de az egyes szakterületek képviselői úgy tartják, hogy Herman Ottó magyarításai máig frissek, élvezetesek (lia nem is mindig használatosak), ellentétben a korszak sokszor valóban izzadtságszagú magyarítóiéval.

23 A magyar tudományos szaknyelv megalapításában — a halak körül folytatott vizsgálódásának terminológiai eredményeként - a következő általánosítható tapasztalatokat fogalmazza meg:

24 1. a szerzőknek a népies elnevezésekre vonatkozó adataik csak relatív értékűek, mert rendesen csak lokáüs természetűek, sokszor találomra alkalmaztatnak. 2. a nép elnevezései is ingadozók; elváltozásuk széles határok között mozog 3. a tisztázást csak a rendszeres gyűjtés, a gondos megrostálás és az összehasonlítás teszi lehetővé. 20 ERDŐD Y 1980. 90. 21 ERDÓDY 1980. 93. 22 ERDŐDY 1980. 95. 23 Itt a konferencián is hallhattuk, hogy pl. a Herman Ottó alkotta hűsülő keresztespók (Eperepeira) kifejezés mennyire rendkívül kifejező. 24 ERDÓDY 1980. 249-250.