Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
RINGER ÁRPÁD: Herman Ottó és a régibb kőkor régészetének és őstörténettudományának miskolci születése
folyóteraszhoz kapcsolódó szakócalelet jégkori eredetének ügyében, az ősember létének bizonyítására szálltak síkra geológus kollégáik eUenében; s mind a ketten — szinte pontosan egyformán - másfél évtizedet áldoztak erre az életükből. Herman következetesen törekedett Boucher de Perthes életútja s a francia kutatás tanulságait szem előtt tartani és meríteni abból. Már első tanulmányában Boucher de Perthes mintájára közölte a megtalálók nyilatkozatait — a hamisítás vádját kivédendő —, a Bársony-házi leletek hitelességének igazolására. Kevéssel később pedig már azt is vüágosan látta, hogy a francia példát kek követni ahhoz is, hogy a Bársony-féle szakócák ősemberi mivoltát bizonyítani lehessen. Ahogyan ugyanis Franciaországban a Somme-folyó völgyéből áttevődött a kutatás központja a középhegység karsztos területeke — ahol az üregek kitöltése az ősember és a jégkori áüatvilág emlékeit egyaránt kitűnően konzerválta —, ugyanúgy kek tenni nálunk is. A Miskolc környéki Bükk-vidék barlangjaiból egyidejűleg kek kimutatni a jégkori ember és a kortárs ákatvilág leleteit. A bizonyítás csak így lehet teljes és tudományosan kifogástalan. A „pokol cséplője", amint a pokhisztor Hermant poktikusként nevezték, 58 éves volt, mikor ezt a harcát elkezdte, és 73 éves korára fejezte be. Tudománytörténetünk e fejezete s Herman Ottó élete többeket megragadott. A levélváltások, újságcikkek, tudományos értekezések apró részletekig menő megvilágításban tanulmányozhatók a különböző szerzőktől, forrásközlésekből. Munkánkban ezért itt csak arra térünk ki röviden, ami a további kutatástörténet nyomon követéséhez elengedhetetienül szükséges. A miskolci leletek vitája hevében jött létre 1899-ben a megyei BorsodMiskolci Múzeum. Célja eredendően az ősemberkutatás felkarolása volt. 4 A sokszor személyeskedésig menő tudományos csatározást három egymást követő esemény terelte a megoldás felé. 1903-ban megjelent Moriz Hoernes Európa régibb kőkoráról írott könyve. (Hoernes 1903.) Ebben a neves bécsi professzor a miskolci paleoktokat is tárgyalta. Herman nagyra becsülte Hoernest. Adott a véleményére, amikor a tőle olvasottakat figyelembe véve — a korábbi nézetével szemben — jóval fiatalabbnak, késő-paleolit solutréen korinak határozta át a Bársony-házi szakócákat. Ezt azonban csak akkor tette közzé, amikor Dobos Ferenc, az avasi református templom harangozója, a temető sírásója kezébe adta azt a gyönyörűen kidolgozott levél alakú eszközt — „a nyílkövet", ahogyan a leletet Herman nevezte —, amit még 1901-ben, skásás közben lelt az Avasi temetőben. Ez a pompásan megmunkált kőszerszám egy másikkal, a volt Petőfi — ma Dankó Pista — utcában kútásás közben talált gyönyörű nyárfalevél alakú heggyel együtt a francia solutréen kultúra kőszerszámait idézte. Herman döntött — megkta és 1906-ban pubkkálta a Zum Solutréen von Miskolc ÇA miskolá solutréen kérdéséhez) cknű tanulmányát. 5 Ugyanebben az évben, 1906-ban Herman jó barátja, Darányi Ignác került a földművelésügyi tárca élére. Darányi, Herman kérésére, ekendelte a tárcához tartozó Magyar Királyi Földtani Intézetnél Miskolc környékének földtani újra4 1953-ban vette fel Herman Ottó nevét; RING ER-VERES 2000. 5 HERMAN 1906.
