Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
szerzői alkotói munkája mind-mind azt igazolja, hogy Mezőkövesd művelődéstörténete Gaál István nélkül nem lehet teljes. Várallyay Gyula, különösen az 1930-1947 közötti években fontos szerepet töltött be Mezőkövesd kulturális életében. Legjelentősebb tevékenysége a Paulini Béla által szervezett-irányított Gyöngyösbokréta mozgalomhoz kötődik. Megbízást a Mezőkövesdi Bokréta vezetésére 1937-ben kapott, melyet 1945 utáni megszűnéséig nagy hozzáértéssel és ügybuzgalommal teljesített. Legnagyobb érdeme, hogy a matyó népdal, népi tánc és viselet eredetiségét igyekezett megőrizni annak ellenére is, hogy a sok külföldi szereplés - pl. Cannes-ban, a visszacsatolt délvidéki nagyvárosokban -, és éveken keresztül a budapesti Szent István-napi látványos felvonulások, műsoros bemutatkozások, de nem kevésbé a növekvő idegenforgalom, a mesterkélt, színpadias megjelenítés felé csábították. Tudnunk kell róla, hogy költői, előadóművészi tehetséggel is megáldott ember volt. Néptanító szüleitől örökölte a művelődésben, közéletben való jártasságát. Kordokumentum értékű versei, a nemzeti ünnepeken való aktív szereplései, a műkedvelő egyesületek, a cserkész mozgalom, az 1945 után megalakult, de gyorsan meg is szüntetett MADISZ rendezvényeinek plakátjai a mai értékelésünk bizonyítékai. Érdemei között még fontos megemlíteni, hogy Matyóföld bokrétáit - Mezőkövesd, Szentistván, Tard - egy közösségként kezelte, és így is szervezte programjaikat. Mindezt csak úgy tudta elérni, hogy a szentistváni Lukinich Ferenc és a tardi Novothny László bokrétavezetőkkel baráti viszonyba került, tekintélyt szerzett közöttük, mert jó szervező volt és hozzáértéssel, szeretettel közeledett a népművészethez. Paulini Béla sem nélkülözhette az ország bokrétáinak összetartásában, a külföldi utak szervezésében. Ma már látjuk, hogy a korabeli Mezőkövesd társadalmi életének, kiemelten a kulturális terület dokumentumait meg is őrizte. Ez a gazdag családi levéltári hagyaték adott arra lehetőséget, hogy 2003. március 8-án, születésének 100. évfordulóján emlékkiállítással és helytörténeti konferenciával ismerjük el maradandó tevékenységét. 18 A mezőkövesdi Pető Nyomdában ezekben a napokban készül el az emlékünnep és kiállítás, a helytörténeti konferencia teljes anyaga. Gaál Istvánról és Várallyay Gyuláról szükséges hangsúlyoznunk, hogy mindketten a „matyó népnek áldozták életüket". Sem munkájukat, sem az anyagi lehetőségeiket nem kímélték feláldozni szülővárosuk, a matyó nép művelődéséért, ha sokszor csak megaláztatásban és üldöztetésben volt is részük. Suha Kálmán világhírű hegedűművész szülei, rokonsága, a Suha-Balogh muzsikusok az 1900-as évek elején kerültek Mezőkövesdre a mátraaljai „suhai" malom mellől. 19 Suha Kálmán váratlanul bekövetkezett halála előtt néhány hónappal juttatta el az Aradi testvérek közreműködésével Mezőkövesdre a Suha-Balogh zenész család muzeális értékű relikviáit, egy kimutatás mellékletével. Ennek a dokumentumgyűjteménynek egy részét is a Galéria raktárában helyezték el. Szerencsések lehetünk, mert a híres zenész 40 éves munkásságát a Duna Televízió is bemutatta, megünnepelte 1988-ban, melynek felvétele szintén megtalálható a hagyatékban. Átadta Mezőkövesdnek a hegedűművész azt az Emlékkönyvet is, amelybe világjárása során híres művészek, személyiségek írták be dicsérő, elismerő gondolataikat. Mellékelte a család egyik hegedűjét, de a híressé vált facimbalom, melyet édesapja készített, az MTA Zenetudományi Intézetébe került. A híres zenész Suha család sok éven keresztül játszott a matyók és a Matyóföldre látogató turisták örömére, magyar nótát, népdalt, klasszikus zenét, a Himnuszt, éppen az 18 PAP 2003. 19 VOLLY 1976:765.
