Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

feldolgozását adta a matyó népélet legfontosabb területeinek, a tárgyi és a szellemi néprajzban egyaránt. Mezőkövesden született és egészen fiatalon itt is halt meg. Györffy István egyik legjobb tanítványának tartotta. Sárközi Zoltán, az Országos Levéltár főlevéltárnoka Mezőkövesden érezte „otthon" magát. Ha csak arra gondolunk, hogy Sándor Istvánnal együtt szerkesztették Mezőkövesd város monográfiáját, és a Matyóföld című antológia állandó főmunkatársa volt, nevét örökre beírta Mezőkövesd művelődéstörténetébe.

13 A történettudós pontosságával, objektivitásával igyekezett Mezőkövesd kiemelkedő történelmi sorsfordulóit megörökíteni, de soha nem feledkezett meg levéltárosi kutatásainak mezőkövesdi vonatkozásait is közölni a Matyóföldben. Nem tartotta magát távol a közéletiségtől sem, Bayer István után a budapesti Öregdiákok Baráti Körének elnöke volt, amely Aradi Tibor titkár halálával meg is szűnt. Zupkó Béla (1933-1989) nevét azért sem hagyhatjuk ki ebből a felsorolásból, mert tanárként és kollégiumi igazgatóként, mint „önkéntes" néprajzos több tanulmányt is közölt a Matyóföldben, megjelentette könyv formájában a néprajzi szakkörösök gyűjtőmunkáját. A Népünk életéből című könyvben a hivatott néprajztudósok is kincseket találhatnak, ha fellapozzák.

1 A következőkben három olyan személyt mutatok be, akik ugyan nem a néprajztudományban, a múzeumi területen jeleskedtek, de a kulturális élet szervezésével, művészetükkel öregbítették a matyó hagyományvilágot, a matyó népművészetet, erre életüket tették. Ok voltak: Gaál István (1872-1937) főkántor, énektanár, Várallyay Gyula (19031972), a Matyó Bokréta vezetője és Suha Kálmán (1925-2000) hegedűművész. Gaál István fökántorról most azért is fontos beszélnünk, mert az ő példája is jelzi, hogy az elmúlt évtizedek kultúrpolitikája, ideológiai egyeduralma hogyan szelektált, milyen értékeket igyekezett semmissé tenni. Gaál Márta, a főkántor leánya 1982-ben, édesapja életpályáját bemutató, kéziratban maradt írása végén szomorúan említi meg, hogy az 1975-ben megjelent terjedelmes, 800 oldalas kövesdi monográfiában még néhány sor sem jutott édesapja méltatására. Csupán egy „Kövesden nem eléggé tájékozott zenetörténész", Volly István tesz róla egy lényegtelen megjegyzést: „...nótafa hírében állt."

15 „Pedig apám nem valamilyen ideológiának volt a mezőkövesdi képviselője, ö a matyó népnek áldozta életét! - írja Gaál Márta.

16 Unokája, dr. Ferenc Tiborné azonban 2002 áprilisában, amikor szép ünnepség keretében a kövesdi „Gazdaházban" állandó kiállítás nyílt Gaál István életpályájáról, már örömmel állapította meg a változást. Az emlékkiállításon láthatjuk Gaál István márvány domborművét, a sok-sok sikert megért dalárda nagyméretű fényképét, a viszontagságos úton külföldről hazakerült énekkari zászlót. Az elmúlt években a Szent László templom mellett Gaál Istvánról elnevezett vegyes kórus alakult Mozer János főkántor vezetésével. Ifj. Gaál István világot járt operaénekes is értékes adalékokkal szolgált édesapjáról a Mezőkövesdi Újságban Pap Pálnak adott interjújában.

17 Hogy édesapja „a matyó népnek áldozta életét", csak megerősíteni tudta. Saját vagyonával vállalt garanciát a matyó nép művelődéséért, melynek szomorú vége az egész családra kihatással volt. A népi vallásosság kiterebélyesedését szolgáló tevékenysége, emberi kapcsolatai, ének-dal13 PAP 2000: 15. 14 ZUPKÓ 1970. 15 SAÁDNÉ GAÁL 2002. 16 SAÁDNÉ GAÁL 2002. 17 PAP 2002. 16-17 sz.