Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

téeszesített mezőgazdaságról. Mezőkövesd történetének legszebb leírását ma is Kiss Gyula tollából olvashatjuk. Amíg a toll ki nem esett a kezéből, publikált, írta lényegre törő és emlékezetes jegyzeteit a Mezőkövesdi Újságban „Hetek" címmel." így tartoznak tehát Mezőkövesd történetéhez, a matyó hagyományvilághoz a kövesdi irodalom termékei, a kövesdi írók. íróink után most az író-muzeológusaink kis csoportját, Dala József (1901-1985), Lukács Gáspár (1907-1986) és Sándor István (1907-1993) munkásságát vizsgáljuk meg. Dala és Lukács a Matyó Múzeum történetébe írták be nevüket, mint igazgatók, míg Sándor István a mezőkövesdi Királyi Katolikus Szent László Gimnázium tanáraként került a matyóvilág közelségébe 1930-ban. Élete sora úgy alakult, hogy ugyan kényszerűségből lett főfoglalkozású muzeológus a Néprajzi Múzeumban, de azt a feladatát is kiváló eredményességgel látta el. Mi büszkék lehetünk arra, hogy az ihlető forrás a matyó népművészet volt. Megszerkesztette Mezőkövesd Monográfiájának (1975) néprajzi fejezetét, amely máig maradandó értéket képvisel. Sándor István elhivatott pedagógusi munkásságát már értékeltük más tanulmányban. Ismerjük az okokat, amelyek az életpálya módosítására kényszerítették, mint oly sok pedagógust, értelmiségit az úgynevezett „fordulat éve" diktatórikus intézkedései következtében. Szerencsések lehetünk azonban, mert írásain kívül hangját, történeteit megőrizte a magnetofonszalag és a videofilm. Megható ma újra látni, hogy az utódok hogyan köszöntötték a 84 éves főiskolai tanszékvezető tanárt, amikor 45 év után, lakásán felkeresve zárták le véglegesen az 1945-ös igazolóbizottsági ülés jegyzőkönyvét, hogy ne csak mondvacsinált elmarasztalásban legyen része, hanem - ha csak jelképesen is kapja meg még életében az erkölcsi és anyagi jóvátételt. Ugyanis a '45-ös igazoló bizottság határozata az volt, hogy Sándor István tanszékvezető főiskolai tanár az ifjúság nevelésével nem foglalkozhat tovább. A szegedi egyetem tanári kara most azonban dr. Sándor István irodalomtörténészt címzetes főiskolai tanárrá fogadta, aki „nem pártpolitikus, de nemzeti érzelmű". És átadták neki a Szatmári György szobrászművész által készített Pro Juventute Emlékplakettet. Az idős Sándor István, a szavakat már nehezen kiejtve, de teljes szellemi frissességgel újból megtartotta főiskolai székfoglaló előadását 1991-ben - az első 1937. szeptember l-jén volt. Előadásának címe: A magyar irodalom boldogságeszménye. Ismereteim szerint ez az előadása még nem jelent meg nyomtatásban, de videofilmen múzeumunk rendelkezésére áll. Sándor Istvánról szólva, meg kell még említeni azt a mezőkövesdi vonatkozású történetet, amelyet Aradi Tibornak mondott el - ezt is magnetofonszalag őrzi - röviddel halála előtt. Arról a György Lajosról tartott közel egyórás előadást, aki 1914 és 1916 között volt Mezőkövesden gimnáziumi tanár. Az előadásban felelevenedett György Lajos pedagógusi, művelődésszervezői kiválósága, hiszen Bayer Róbert igazgató öt bízta meg a Szegény Tanulók Egyesületének megszervezésével, de a Mezőkövesd és Vidéke című újság segédszerkesztőjének is meghívta maga mellé. Sajnos, most nincs alkalom György Lajos küzdelmes és nagy ívű életpályáját feleleveníteni, ahogyan Sándor István azt megtette, csak annyit még róla, hogy Mezőkövesdről a híres kolozsvári Marianum leánynevelő intézet hívta el, „...ahol az első években a román impérium bekövetkezése után folytatta tevékenységét." De elmondta György Lajosról Sándor István a Márton Áronnal való eredményes együttmunkálkodását is. Nem kis feladat hárult György Lajosra akkor sem, amikor Erdély egy részének visszacsatolásakor az „ősi alapokon" kellett " KISS 1991. Mezőkövesd.