Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

vissza: „...az ablakon bevilágító színes tavaszi virágözönre fordulva így szólt hozzám: De gyönyörű, olyan, mint a kövesdi hímzés."

6 Kiss Gyula értékes dokumentumot tett közzé Harsányi Kálmán mezőkövesdiségére vonatkozóan a Matyóföld 1963/11. számában. A mezőkövesdi anyakönyv szerint 1876. december 11-én született, bejegyezve a 3454. folyószám alatt. Keresztnevei: Kálmán, Ede és Antal. Kiss Gyula idézi Sík Sándor feljegyzéseit is, amelyben megemlíti, hogy Harsányi szívesen emlegette mezőkövesdi gyermekkorát. És az önéletrajzból: „Egyvalamit magamba szívtam matyó dajkám tejével. Ez a teliragyogású színek és tömör formák szeretete. Hidegen hagy minden, ami fakó és laza. Ha egyszer szín: izzó legyen és lángoló. Ha pedig forma: gazdag és áradó."

7 Ezért kell nekünk ismernünk Harsányi Kálmánt, és őriznünk emlékét. A Harsányi leszármazottak eredeti dokumentumokat, írásokat juttattak el a Mezőkövesdre az 1980-as évek elején, amelyek ma is ott rejtőzködnek a Galéria raktárának zárt polcain. Amíg Harsányi Kálmán korán elkerült Mezőkövesdről, addig Benkóczy György és Kiss Gyula szinte munkásságának teljességét töltötte el Matyóföld fővárosában. Benkóczy tanár úr szépirodalmi írásainak egyik maradandó alkotása a „Tetejetlen fa" című népi verses mesejáték,

8 amely 1947-ben született és 2002-ben meg is jelent nyomtatásban. Több alkalommal mutatták be Mezőkövesden és a miskolci színházban is. A kiváló irodalomtanárra, a francia, német és orosz nyelvtanárra sok diákja emlékezik vissza. A pedagógusok felügyelőként is szerették és tisztelték. Ady-verselemzései legendásak. Megírta a Szent László plébániatemplom monográfiáját, országosan is elismert tanulmánykötete a „Rejtelmes anyanyelvünk". Mindkét könyv 1996-ban jelent meg. Úgy hisszük, sajnálatos félreértések következménye, hogy a „Rónán járó röpke rárók" című ifjúsági történelmi regénye még ma is kéziratban van. Benkóczy György pedagógusi, írói életpályáját Mezőkövesden töltötte. Sok tanulmánya, cikke jelent meg a Matyóföldben és a Mezőkövesdi Újságban. Szerénységére jellemző, hogy nem sokkal halála előtt kisebb írásait „Irka-firkák" címmel gyűjtötte össze. Helytörténészek, irodalmárok feladata írói hagyatékának rendezése és méltó elhelyezése. Kiss Gyuláról a mezőkövesdieknek, az irodalmat kedvelő olvasóknak elsősorban a Matyóföld című irodalmi-néprajzi antológia jut eszükbe, melyet Dala Józseffel alapítottak 1959-ben. Kiss Gyulától is, mint Benkóczy Györgytől, ebben az évben vettünk örök búcsút. De éppen ők azok, akiket segítségül hívhatunk az irodalom és a nemzet, a matyóság és a magyar népművészet témák, fogalmak elemzésekor, bemutatásakor. Mezőkövesd írója, Kiss Gyula szerencsés volt abban, hogy a magyarság egyik legnagyobb költőjével, Illyés Gyulával barátságot köthetett. Levelezésüket a Matyóföld tárta az olvasóközönség elé.

9 Kiss Gyula sokoldalú írói tehetséggel volt megáldva. Költészete, lírája a kor emberének tükre, drámái a provincia történetétől (Zászló, Sereg András balladája) a magyar irodalomtörténet nagyjaiig (Comenius, Kazinczy) terjed. Irodalmi szociográfiái pedig szülővárosán kívül Dél-Borsodot, sőt Észak-Magyarországot is magukban foglalják. Tudjuk, mérföldkőnek tekintendő a Kortárs című irodalmi folyóiratban folytatásokban megjelent „Szentistván - 1965" című írása.

10 Bátorság kellett akkor reális képet festeni a "HARSÁNYI 1989: 106. 7 KISS 1963: 23. 8 BENKÓCZY 1992. 9 PAP 2000: 6. 10 KISS 1982: 76.