Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

PAP JÁNOS A matyó hagyományvilág jeles kutatói és örökségük^ !A mezőkövesdi alkotó értelmiség példája A Matyó Múzeum 50 éves évfordulóján rendezett néprajzi konferencia alkalmat nyújt arra, hogy számba vegyük azokat a mezőkövesdi, vagy Mezőkövesdhez szorosan kötődő helytörténészeket, népművészeket, művelődési szakembereket, akiknek nevét, munkásságát meg kell őriznünk. Különösen gondolok arra, hogy a Matyó Múzeum következő évtizedei, a folyamatban lévő méltó elhelyezésével jó lehetőséget biztosít majd alkotó munkásságuk megőrzésére, bemutatására. Ezzel a kis tanulmánnyal kitárul előttünk 20. századunk minden eredményével, gondjával. Jobban tudjuk értékelni a matyó tájegység hagyományait, népművészetét, de azt a kövesdi vagy kövesdivé vált értelmiséget is, amelyik mindezért fáradozott. Az első részben három író, Harsányi Kálmán (1874-1929), Benkóczy György (1911-2003) és Kiss Gyula (1917-2003) alkotói példáján keresztül szeretném bizonyítani, hogy miért is van helyük múzeumunkban. Németh Lászlót is segítségül híva, aki hangsúlyozta, hogy az irodalomnak nemzetösszetartó ereje van. Szeretnék rámutatni néhány összefüggésre az irodalom és a hagyományápolás között. Györffy István megállapítása sem évülhet el: „Gondolkodás nélkül szállunk a nyugat-európai kultúra vakító világa, fénye felé, hogy abban elégve betöltsük a müveit népek mindenkori sorsát."

2 Ugyanakkor az is igaz: „...A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá."

3 És itt mindjárt az előadás elején szeretném hangsúlyozni, hogy amint Kós Károly Kalotaszeg című folyóirata, a mi Matyóföldünk is az 1959-től folyamatosan megjelenő számaiban igyekezett felhívni olvasói figyelmét a magyar kultúrát fenyegető veszélyekre. Elmúlt évtizedeink szomorú történetének talán már vége van Matyóföldön is, amit Kós Károly a Kalotaszeg-ben így fogalmazott meg: „És mint megunt rongyot, alkalmatlan akadályt, hányják le magukról leányaink nagyanyáik ruházatát és erkölcsét, az anyák pedig leveszik a tálasról a poros győri kancsót, tálat, lefejtik az írásos varrottast, ...és cserébe adják a pesti kupecnek gyári csipkéért, cifra rongyért." Harsányi Kálmánt miért is tartjuk mi mezőkövesdiek is a magunkénak? Először Németh László 1929-ben írt értékelését idézem róla, amit Kiss Gyula a Matyóföldben is közölt: „Minden műfajban érdemeset alkotott. Lírája a legbecsesebb... Drámája, az Ellák, eszmei elgondolásában egyike az új irodalom legértékesebb alkotásainak,... Regénye, a Kristálynézők, a magyar irodalom egyik legsajátosabb könyve."'' Fia, Harsányi Szabolcs igazolta számunkra „Kövesd megtart" című írásában, hogy ne feledjük. „Mezőkövesd színességét holtáig ápolta, nagyon is tudatosan" - írja. Pedig tudjuk, Harsányi Kálmán ifjú korának néhány évét töltötte Mezőkövesden, betegségére pedig így emlékezik 1 MONOSTORI 2003: 99. 2 GYÖRFFY 1939: 84. 3 GYÖRFFY 1939: 84 4 FARAGÓ 2003: 23. 5 NÉMETH 1929. Idézi: HARSÁNYI 1989: 104.