Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

FLÓRIÁN MÁRIA A mezőkövesdi viselet helye a hazaiparasztöltözetek^között —felfedezésének^ idején Talán nincs is másik ilyen mértékben felgyújtott és feldolgozott téma a magyar viseletés népművészet-kutatásban, mint a matyók öltözködése és öltözetük hímzései. Félve merek csak hozzászólni a témához, amiről jeles elődeink - közülük is kiemelem Györffy István és Fügedi Márta nevét - alapos munkáikban már szinte minden lényegeset elmondtak. Mezőkövesd a néprajzi kutatások szempontjából Fügedi Márta számára szívesen fenntartott „védett terület" volt, és szívszorító, hogy most nem ő, hanem én beszélek a matyó népviseletről, pedig a témában terepmunkát Mezőkövesden sohasem végeztem. Úgy gondoltam, belekapcsolódom Fügedi Márta gondolatmenetébe, akinek posztumusz megjelent, a Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészetképében című kötete kijelölte a matyó népművészet, a matyó hímzés helyét. Hímzéseik hírével a matyókat megelőzték a kalotaszegiek. A matyó hímzés felfedezését követően fordult a figyelem a Sárköz felé, de a sárközi falucsoport hímzései és szőttesei sosem tettek szert olyan ismertségre, világhírre, mint a matyók hímzései. Megkísérlem - felfedezésének idejében - a mezőkövesdi viseletet elhelyezni a Fügedi Márta által vizsgált kalotaszegi és sárközi népművészeti és viseletegyüttes között. A kalotaszegi népviseletről az első részletesebb ismertetést 1854-ben Kővári László írta.

1 Szerinte akkor a kalotaszegi öltözet „még mind visszasugározza a régiek emlékét", mert a „divat utáni vágyódás még itt nem mételyözte meg a kebleket" (1. kép). A nők öltözete a 19. század közepén még legközelebb állt a „nemesi", régies öltözékekhez, itt még viselték például a másutt már ritkán látható „ősmagyar pártát", valamint az övbe felakasztott, abaposztóval szegett szoknyát. A Kalotaszegre irányuló tényleges etnográfiai érdeklődés az 1885-ös országos kiállításon való szereplésükkel kezdődött. Ezt követően élesztették fel a helybeliek az ekkorra már elfeledett hímzéstechnikákat, a korábbi szőttes ágyi ruhákat hímzettekkel váltották fel, a korabeli lakásokban elhelyezhető, a korízléshez igazodó kézimunkákat terveztek, hímeztek (2. kép). Kresz Mária kiemelendönek tartotta, hogy a 19. század közepén lejegyzettek szinte változatlanul megegyeztek a századvégi Kalotaszeg öltözködésével.

2 A gyöngyöspárta, a hálószerű, fekete menyasszonyi cifra főkötő és az újaszszony fejét beborító kontyolófátyol, a dulandré, a régi korok öröksége, még használatban volt. Ingeik nevükben is emlékeztettek az ingváll kialakulásának egyes szakaszaira, a kötéses ing az ujj, azaz a „karhossz" díszes, hosszanti varrásáról, a vállfűs ing az egykor ugyancsak széles varrással megerősített „vállhegyröl" kapta nevét. 18. századi anyagféle volt a bagazia, illetve a muszuj, az ilyen anyagból varrt szoknyát elöl, a kötény alatt, derékba feltűzték, úgy, ahogy egykor Mezőkövesden és a Sárközben is viselték, de ez utóbbi helyeken ez a divat a 19. század végére már feledésbe ment. A kalotaszegi pántlikás kötények, amelyek alsó sarkaiba pántlikából ablakot, rózsáit kereteztek,

3 ugyancsak ismertek voltak az egykori Sárközben is. Ezekhez a 18. századi vonásokat is idéző ruha1 KŐVÁRI 1854: 135-136. 2 KRESZ 1956: 185-186. 3

PAPPJÁNOSSY 1971:520-523.