Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

25% körüli országos szintet, 1960-ban meghaladta a 40%-ot, az 1970-es években pedig közelítette az 50%-ot. Mezőkövesdről több ezer személy kényszerült naponta-hetente más településen levő munkahelyre „ingázni", de a helyben létesült ipari szervezetekben foglalkoztatottak száma végül is az 1970. évi 3 ezerről az évtized végéig csaknem 5800-ra emelkedett, a Mezőkövesden lakó aktív ipari keresők száma pedig a népszámlálási adatok szerint az 1970-es években 3700 körüli szinten állt. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelentős számban dolgoztak a mezőkövesdi székhelyű ipari szervezetekben nem helybeli lakosok is. Az ország gazdasági növekedésében az évtized vége felé elért csúcs után a Mezőkövesden lakó aktív ipari-építőipari keresők száma 1990-ig mintegy 1100 fővel, az ezredfordulóig pedig további 1300-zal csökkent, és már felét sem éri el a két évtizeddel korábbinak. Figyelembe veendő a munkanélküliek száma is, amely az 1990-es évtized eleji 1700-ról csökkent ugyan, de 2001-ben is még 645-öt vettek számba. A mezőgazdaságon és iparon kívüli foglalkozási ágakat átfogó harmadik (szolgáltatási) szektor aránya az össznépességen belül a 20. század derekáig általában az iparral párhuzamosan nőtt a század eleji 8-9%-ról 24%-ra. Az 1980-as évektől megnövekedett a különböző anyagi és nem anyagi szolgáltatási tevékenységek jelentősége, és a század vége felé a legnagyobb súllyal szerepel a harmadik szektor a foglalkozási szerkezetben: 1990-ben az összes aktív keresőnek közel fele tartozott ebbe a foglalkozási főcsoportba, az ezredfordulón pedig több mint 60%-a. Ide tartozik többek között a kereskedelmi tevékenység. Az 1930. évi címtár közel 300 kereskedőt tüntet fel Mezőkövesden, az 1941. évi népszámlálás 432 kereső személyt mutat ki az ágazatban. A kereskedelemből élők száma a századfordulótól a második világháborúig több mint három és félszeresére - más foglalkozási ágaknál gyorsabban növekedett. A magánkereskedelem csaknem teljes felszámolása után 1960. év elején 641 fő dolgozott a kereskedelemben, 1980-ban számuk már meghaladta az ezer főt. A köztulajdoni rend felszámolásával bekövetkezett radikális változással a kereskedelmi egységek száma az 1989. évi alig százról néhány év alatt félezer fölé szökött. A közlekedési-szállítási ágazat lényegesen kevesebb személyt tud eltartani, de a forgalmi élet növekvő jelentőségét mutatja, hogy a 20. század elején még csak a lakosság 3-4%-ának nyújtott megélhetést, a század közepén már 8-9%-ának, az 1980-as évektől pedig az aktív keresőknek több mint 20%-át foglalkoztatta. A nem anyagi szolgáltatási munkakörökben 1980-ban foglalkoztatott mintegy 1600 aktív keresőnek közel fele az egészségügyi és szociális ellátás terén, valamint oktatási-nevelési vagy egyéb kulturális intézményekben dolgozott. A századfordulón 6, fél évszázad múlva 15 orvos és gyógyszerész működött Mezőkövesden, majd több mint 40. Még nagyobb mérvű volt a fejlődés az oktatásügyben: az 1945. évi 68-cal szemben a század végén több mint 350 pedagógust tartottak számon a különböző intézményekben. A nem anyagi szolgáltatási munkakörökben dolgozók nagyobb része nem fizikai munkát végez. Az egész lakosságon belül is fokozatosan növekszik a szellemi foglalkozásúak aránya: az aktív keresőknek 1980-ban több mint negyedét, 1990-ben már egyharmadát, 2001-ben pedig közel 40%-át sorolták ebbe a kategóriába. Talán a mezőkövesdinél is radikálisabb változás következett be rövidebb idő alatt Szentistván népességének foglalkozási szerkezetében. A mezőgazdaságból élők 90% körüli aránya a század közepére néhány év alatt 60% alá, majd az 1950-es évek végére 40%) közelébe zuhant, az iparból élőké pedig 6-7%-ról 35%-ra, majd 40% fölé ugrott. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 3600-3700 fővel szemben az 1950-es évek végén már csak másfél ezer személyt tartott el a mezőgazdaság, az iparból élő alig 300 főnyi népesség