Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

pedig több mint ötszörösére szökött, és 1960-ban már többen éltek iparból, mint mezőgazdaságból. A mezőgazdaság kollektivizálásakor létrejött termelőszövetkezet jó gazdálkodásának eredményeképpen azonban - a legtöbb községtől eltérően - átmenetileg megnövekedett a földből élők száma, és a mezőgazdaság lett újból a legnagyobb ágazat. Utána folytatódott csak a csökkenés 30% alá, sőt az ezredfordulón már 20% közelébe esett az agrárhányados. A szolgáltatási szektor aránya 1970-ben még csak 14% volt, az 1990-es évektől pedig már több mint 40% (2001-ben 45%), ami a legmagasabbak közé tartozik. Csakúgy mint az, hogy az aktív keresők közül minden negyedik szelleminek minősülő munkakörben dolgozik. Tard 4300 hektárnyi területének nagyobb részét a Coburg hercegi család korlátozott forgalmú uradalma foglalta el. A szabad forgalmú szántóterület sehol nem aprózódott szét a környéken annyira, mint Tardon. Csak a jóval nagyobb határú és lélekszámú Mezőkövesden találkozunk a tardinál több apró parcellával és törpebirtokkal. A népesség több mint 60%-a élt mezőgazdaságból, arányuk még 1960-ban is közel 2/3-os, csak az évtized vége felé került 60% alá. 1990-ben még minden harmadik aktív kereső a mezőgazdaságban dolgozott, az ezredfordulón azonban már csak 1/6-át foglalkoztatta a mezőgazdaság. A népesség elöregedését jelzi, hogy az utolsó két évtizedben a felére esett az aktív keresők száma, s ezen belül is a mezőgazdasági foglalkozásúak száma 1990 óta alig harmadára (202-ről 62-re) zuhant. 1980-ban még többen dolgoztak a mezőgazdaságban, mint az ipar-építőiparban, 2001-ben pedig csaknem kétszer annyi a második szektorbeli aktív kereső (117), mint a mezőgazdasági, de számszerűen az sem sokkal több, mint az 1990. évinek a fele. Az iparból-építőiparból élők aránya a század első felében 4-5% körül mozgott, ami a környéken a legalacsonyabbak közé tartozott. Ez az arány az 1970-es évektől 30% körüli. Az egyéb foglalkozási ágakhoz tartozók 4-5%-os aránya csak 1970-ben érte el a 10-11%-ot, az ezredfordulón viszont az aktív keresőknek már több mint fele - Mezőkövesd után az egész környéken a legmagasabb hányada! - a szolgáltatási szektor különböző ágaiban dolgozott. c) Művelődési, iskolázottsági szint Az 1869. évi népszámlálás adatai szerint Borsod megyében a lakosság kb. egyharmada, Dél-Borsodban csak jó negyede tudott írni-olvasni, Mezőkövesden pedig csak egyhatoda, ezen belül a férfiaknak egynegyede, a nőknek azonban alig 8%-a. Három évtized múlva a lakosságnak már „csak" fele volt analfabéta, a hat éven felüli lakossághoz viszonyítva pedig valamivel 40% alatti aránya. Ez 1920-ig 22,8%-ra csökkent. A Klebelsberg Kunó nevéhez kapcsolódó kulturális fejlődés (iskolák építése stb.) eredményeképpen ez az arány egy évtized alatt a felére esett, a környékbeli települések átlagánál alacsonyabb szintre, ami azonban még mindig magasabb volt a 9,6%-os országos átlagnál. Csak az évszázad közepén került Mezőkövesden az írástudatlanság aránya a 6%-os országos szint alá. 1960-ban a 3,8%-os országos aránnyal szemben már csak 2,3%-os az analfabétizmus. Egyre kevesebb azok száma, akik az általános iskola egyetlen osztályát sem végezték el. Számuk az 1960. évi 390-ről 1980-ig alig felére csökkent, a beiratkozási és iskolalátogatási fegyelem lazulása következtében azonban ez 260-ra emelkedett és 2001-ben is még 210 volt. Töretlen azonban a népesség iskolázottsági szintjének javulása. Az 1940-es évek elején a hat éven felüli népesség csupán felének volt 6 osztályos vagy azt meghaladó