Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

2. kép. Mezőkövesdi ünnepi viselet. (Balra egy turai menyasszonyi ruha és egy fiatalasszony ünnepi öltözete látható.) Nép- és Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, 1953. Falus Károly felvétele (NM F 228521) Milyen újításokkal éltek a későbbiekben a múzeumi néprajzi kiállítások? Milyen kultúrafelfogás, milyen néprajzi tárgykoncepció jegyében nyúltak az anyaghoz? A megmutatás kérdésében milyen újabb szempontok merültek föl? A Mezőkövesd-kutatások irányainak áttekintésére ezúttal nincs lehetőség, így mindössze csak a későbbi kiállítások néhány momentumáról szólok. A Néprajzi Múzeum két világháború közötti időszakban látható nyilvános kiállítása részben támaszkodott a korábban lerakott alapokra, részben, s kisebb mértékben az értelmezés újabb felismeréseit jelezte. Az általános értelmezési mód továbbra is az egyetemes néprajzi keret volt, melyben a magyar nép tárgykultúrája az emberiség kultúrvagyonának alkotórészeként jelent meg. A mezőkövesdiek önállóan a viseletek sorozatában jelentek meg, hímzéseik, munkaeszközeik s más tárgyi emlékük a megfelelő témáknál, típusoknál kapott szerepet. A megjelenítés módját továbbra is befolyásolta a helyszűke, melynek következtében házbelsőket nem tudtak kiállítani, pedig ezt nyilvánvaló követelménynek tekintették, ahogy ez a korabeli kiállítási kalauzban is megfogalmazódott. 14 A viselet főként az öltöztetett babákon jelent meg, ezúttal egy matyó menyecske, egy férfi és egy legény alakjában. Az alföldi öltözeteket és női kézimunkákat tartalmazó teremben kaptak elhelyezést, kiegészítve laposöltéses lepedőszélhímzésekkel s más textilnemükkel. A viselet értelmezése a korábbiakhoz képest árnyaltabb. Képek segítségével érzékeltették, hogy - a kiállítási vezetőben írtak szerint - ,,a mai túltarka és bolti holmiból összeállított viselet nem régi, korábban a matyók sokkal 14 BÁTKY 1929: 33.