Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

1. kép. Mezőkövesdi szobabelső. Országos kiállítás néprajzi csoportja, 1885. A kiállítás, a múzeumi bemutató mindig új kontextus teremtése, tárgyak meghatározott készletének, az ismeretek körülhatárolásának és kifejezésének sajátos módja. A Néprajzi Múzeum 1898-as kiállításán a tárgyak jól érzékelhetően megrendezett, mesterséges sorrendbe kerültek. Nem véletlenül idéztem Jankó Jánosnak a sorozatok kiállítására hivatkozó szavait. A kiállításon az egyes tárgyaknak azáltal lett etnográfiai jelentősége, hogy más példányokkal sorozatot alkottak. Az egyes tárgy ily módon az egész részeként válik értelmezhetővé. Az egész jelentése legalább kettős: egyrészt vagy valamely nép kezén, vagy valamely vidék területén előforduló, típusokba rendezhető összes tárgyféleségére utal, másrészt még általánosabb értelmű, mert az emberiség fejlődéstörténetét feltételezi. A Csillag utcai termekben elrendezett magyarországi viseletek etnikumok szerint és földrajzi rendben érzékeltették a magyar nép és a nemzetiségek körében létező öltözeteket. A kiállítás logikája szerint a mezőkövesdi matyó viseletnek - mint bármelyik másnak - nem „helyi értéke", hanem „variációs" vagy „viszonybeli értéke" van. A kiállított három matyó figura egyszerre táji változat és a magyar etnikum egyik reprezentánsa. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a Néprajzi Múzeum gyűjteményi rendjének és kiállításának egészéről sem, hiszen a magyar anyag végeredményben csak része - bár a legfontosabbnak tekintett egysége - volt a még tágabb horizontú teljes gyűjteménynek. Az adott kiállítás esetében ez csak az elrendezés közvetett, elvileg adott síkján volt potenciális adottság, mert a Néprajzi Múzeum az egyes tárgytípusok kapcsán nem állított ki teljes evolucionista sorozatokat. Ehhez anyaga nem volt elegendő, bár például a halászati eszközök esetében valószínűleg megvalósították ezt a mintát. A bemutatás megmaradt az etnikai-táji keretek között, viszont ott, s elsősorban „saját nemzetünk kultúrtörténeti fejlődése"

12 kapcsán törekedett a minél nagyobb teljességre. Ebben a megoldásban bár12 JANKÓ 1902: 342. A klasszikus evolucionista kiállítási módszerhez lásd CHAPMAN 1983.