Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

falu házainak berendezését, a bútorzatot is hozzáférhetővé tegyék. A megnyitásról tudósító Pesti Hírlap cikke szerint „a kiállítási falu összes bútoranyaga még ezúttal is raktárakban várja a föltámadást".

4 Kisebb darabok azonban bekerülhettek a kiállított tárgyak közé, hiszen Semayer Vilibáld, a kiállítás egyik rendezője a Vasárnapi Újság hasábjain példaként egy olyan képet is közölt, mely tucatnyi különféle magyar(országi) tárgyat mutatott be, köztük egy „matyó tálas fogast" három tállal és három csuporral.

5 A kiállítást az Ethnographiaban ismertető Vikár Béla a magyar osztály anyagát tartalmazó rész első termét „a dunáninneni magyarság néprajzá"-nak nevezte, s ebben voltak láthatók szavai szerint - „egy interieurben a mezőkövesdi matyók festői viseletükben, melynek néprajzi jellegét azonban a kultúra befolyása jórészt már elenyésztette".

6 A terem egy másik egységében a Nógrád megyei palócok viseletét mutatták be, a kalauz szövege szerint Sóshartyánból. A szobában a népviselet mellett különféle helyekről származó mezőgazdasági eszközöket, hímzéseket, edényeket, gúzsaiyokat, mosósulykokat állítottak ki. Mai ismereteink szerint a teremről nem maradt fenn fénykép vagy másmilyen illusztráció, így pontosabb képünk nincs az itt, vagyis az első folyamatosan látogatható magyarországi néprajzi kiállításon szereplő matyó anyagról. Más képek, leírások alapján azonban tudjuk, hogy a tárlók zsúfoltak voltak, s a helyszűke miatt a meglévőből sem mindent tudtak kiállítani. A Vikár által említett „enterieur" valószínűleg nem berendezett szobabelsőt jelentett, hanem egymás mellé állított felöltöztetett bábukat, s melléjük helyezett különféle apróbb tárgyakat. Ha keveset is tudunk erről a kiállításról, a szórványos adatokból az tűnik ki, hogy egy-egy nép vagy népcsoport vonatkozásában elég szegényes és szűkre szabott bemutatót nyújtott. Sőt, mintha visszalépést tapasztalnánk két korábbi jelentős néprajzi kiállítás gyakorlatához képest. Ismeretes, hogy az 1885-ös országos háziipari kiállításon 15 „élethű parasztszoba" segítségével, az 1896-os millenniumi kiállítás néprajzi falujában pedig az épületekkel és a berendezett házbelsőkkel, valamint mindkettőn viseletes bábukkal szemléltették a különféle magyarországi tájak népessége jellegzetesnek tartott kultúráját. A kiállítási módszerbeli különbségek, a tárgyak mennyiségének és típusainak bősége elsősorban az eltérő adottságoknak, így a megfelelő nagyságú kiállítási térnek volt köszönhető. A mezőkövesdi népművészet vagy tágabban, a matyóság felfedezésének ma már jól ismert történetében e két nagyszabású országos bemutató szerepe köztudott. Ezúttal mindössze a két kiállítás mezőkövesdi enteriőrjének egy sajátos, ismétlődő jegyét emelem ki. Az 1885-ben berendezett és megkomponált borsodi szoba két viseleti csoport szembeállításán alapult: a mezőkövesdieket a szirákiakkal együtt állították ki. Ezt az összehasonlítást szolgáló eljárást utóbb, 1896-ban Jankó János is megismételte. „A costümök bemutatásánál - írta - eleve is elhatároztuk a sajóvidékinek (szirákinak) és matyónak (mezőkövesdinek) kiválasztását".

7 A két viselet közti különbséget egy koreografált életképpel kívánták érzékeltetni. A három matyó és két sziráki viseletű alak beállításának „értelme" Kovács Gyula szavaival a következő volt: „az »ember«, mikor még együtt ették a huszároknál a Sziráki Józsival a profontot, meghívta vendégségbe jó fegyverbajtársát. Most jött el a húgával együtt. Ki is öltöztek a lelkeim! A sziráki lány ám csak selyemben meg bársonyban jár, a legény szűrét meg hat hétig varrta a miskolczi szabó, majd hogy szemét rajt' nem hagyta! Vígan koczintanak egymással - mint régi jó pajtásokhoz illik - a legények, a ház 4 Pesti Hírlap, 1898. június 17., közli JANKÓ 2000: 194. 5 SEMAYER 1898., közli JANKÓ 2000: 207-208. 6 VIKÁR 1898., közli JANKÓ 2000: 224. 7 Idézi FÜGEDI 1997: 10.