Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

FEJŐS ZOLTÁN Matyó k^és Mezőkövesd- a heíyi kuttúra múzeumi reprezentációjánakjiékány kérdése A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya - szervezetileg a mai Néprajzi Múzeum elődje - 1898. június 16-án nyitotta meg állandó jelleggel kapuit az érdeklődők előtt.* Egy fővárosi bérház 32 helyiségében ekkor vált először lehetővé, hogy a múzeum etnográfiai anyagát - a korabeli szóhasználattal élve - „fölállítsák", vagyis állandó jelleggel megszemlélhetővé tegyék. Korábban a múzeum birtokába került tárgyakat csak rendszertelen, zsúfolt raktári körülmények között, többnyire ládákba zárva őrizték, ezért csak annak részleteit ismerhette meg alkalmanként egy-egy hazai vagy külföldi szakember. Az 1880-as években, még a Nemzeti Múzeum épületében, majd 1892-től két évig a Várkert Bazárban lévő gyűjtemény alig volt hozzáférhető. Az 1893-tól apránként a Csillag utcai bérházba költöző anyag egy része már nagy üveges szekrényekbe került, így lehetségessé vált, hogy a gyűjteményt fölkereső szakemberek megtekintsék, ám a közönség még mindig nem láthatott néprajzi tárgyakból álló kiállítást.

1 Az ilyen elhelyezés vezetett aztán a gyűjtemény nyilvános megnyitásához, melynek anyaga a millenniumi kiállítást követően jelentős mértékben felgyűlt és átvett tárgyak jóvoltából megsokszorozódott. A megnyitott Néprajzi Múzeum - ekkor már így emlegették -, körülbelül 30 ezer tárgyat mutatott be. Az anyag három részre oszlott: a tíz szobát megtöltő magyarországi, a háromban közreadott „ősfoglalkozási" mellett kiállították a rokon népek, valamint a „primitív" népek etnográfiai tárgyait is (3 illetve 16 helyiségben). „A Néprajzi Tár magyar gyűjteményeiből ez idő szerint - írta Jankó János a töredékesen, kéziratban fennmaradt kiállítási kalauzban - három sorozatot mutatunk be. Az első sorozat abból a népviseleti gyűjteményből való, mely az 1896-ban Budapesten tartott ezredéves országos kiállításnak néprajzi falujából jutott a Néprajzi Tár tulajdonába. A második sorozat a magyar halászat, a harmadik a magyar pásztorélet tárgyaiból merít"; ez utóbbiakat Herman Ottó gyűjtötte össze.

2 A népviseleti sorozatban állítottak föl három mezőkövesdi alakot: egy legényt, tőle jobbra egy leányt, balra pedig egy menyecskét. Mindhárman ünnepi öltözetet viseltek. Az öltözeteket Jankó János választotta ki 1894-es mezőkövesdi látogatása alkalmával, amikor az ezredéves kiállítás munkálatai miatt beutazta az országot. Pontosabban, a ruhákat az ő elképzelései és fényképei alapján vásárolta meg a megye. A Néprajzi Múzeumban kiállított három mezőkövesdi viseletet a kalauzban Istvánffy Gyula „A borsodi matyó nép élete" című 1896-os cikke alapján jellemezte, amivel voltaképpen megerősítette saját megfigyeléseit, illetve a korabeli matyó viseletet reprezentáló, általa ösztönzött tárgygyűjtést.

3 Ekkor a múzeumban még nem volt elegendő hely arra, hogy a néprajzi * Az előadás szövege illusztrációk nélkül megjelent a Verebélyi Kincső tiszteletére készült ünnepi kötetben. Vö. FEJŐS 2005: 463-474. ' Az Iparművészeti Múzeumban voltak kiállítva néprajzi tárgyak, de értelemszerűen más mondanivaló szolgálatában, mint amilyet egy néprajzi múzeum vagy gyűjtemény megtestesít. 2 JANKÓ 2000: 29. 3 JANKÓ 2000: 37-40. Vö. ISTVÁNFFY 1896.