Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

STERBETZ KATALIN Szemléletváltás a műtárgylcezelésben. A 9{éprajzi Múzeum preventív konzerválási programja A megelőző konzerválásról az utóbbi években előadások hangzottak el, cikkek jelentek meg, mégsem beszélünk eleget erről. A múzeumok gondjai nagyon hasonlóak a műtárgyak megőrzését illetően: már konzervált, restaurált tárgyak kerülnek vissza régi, számukra legtöbb esetben nem megfelelő környezetbe, és ezzel további romlásnak tesszük ki őket. Egy-két adat a legfrissebb országos felmérés alapján. A zsúfolt raktárban a földön is tárolnak tárgyat a vizsgált gyűjtemények 70%-ában. A raktárak nyílászárói nem jól szigeteltek: 96%, nincs páramérő készülék a raktárak 89%-ában. A kiállítások 59%-ában közvetlenül világítanak meg tárgyakat, a vitrinek természetes világítása esetén nincs UV szűrés az esetek 95%-ában. Bizony elkeserítő a helyzet! De ha beszélünk a problémákról, az esetleges megoldásokról, átadjuk tapasztalatainkat, segíthetünk egymáson. Pár évvel ezelőtt a nemzetközi restaurátor szervezet, az ICCROM (International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property) konferenciát szervezett, ahol a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy fogalmazzák meg egy mondatban, mi is a megelőző konzerválás. Nem egyszerű, mert ha végiggondoljuk, a műtárgyvédelem nem csak a közvetlenül tárgyközeiben dolgozók felelőssége. Áttételesen érinti például a gazdasági területen működő kollégák munkáját is, mert hiszen ők adhatnak anyagi hátteret, vagy a biztonsági őrök védelmi feladatát is. Pár év tapasztalata alapján ma már úgy fogalmazunk, hogy minden olyan tevékenység - a restauráláson kívül -, ami a műtárgyak védelmét, megóvását, biztonságát szolgálja, megelőző konzerválásnak nevezhető. A szemlélet alapgondolata, hogy gyüjteményegyütteseket védjünk, hatékony, a körülményekhez igazodó, lehetőleg költségkímélő megoldásokkal. Ritkán adódik olyan szerencsés helyzet, amikor új, múzeumnak tervezett épületben helyezhetünk el gyűjteményt, és amíg ez nem valósulhat meg, addig is tennünk kell valamit, ami védelmet nyújt, és egyszerűbb megoldásokra épülhet továbbiakban a korszerűbb. Az idő múlásával csak növekszik a későbbiekben ráfordítandó energia és pénz. Például ideális lenne a múzeum teljes területén a klimatizálás, ezzel a szükséges hőmérséklet biztosítása és a porvédelem is megoldódna! De addig is, tárgyainkról levehetjük a savas, merev papírokat, és kicserélhetjük jól szellőző, por ellen védő vászonra, amit évekig lehet használni. 1998-ban az ICCROM ebben a szemléletben programot indított el a közép-európai országok múzeumai számára. Magyarországról elsőként a Néprajzi Múzeum vett részt ebben a minisztérium ajánlásával. A szervezet tanácsadói segítették az indulást, és két évig követték munkánkat. Elsőként munkacsoportot hoztunk létre, melynek az volt a feladata, hogy feltárja a problémákat, rangsorolja azokat, és a megoldási lehetőségeket felvázolja az anyagi háttér figyelembevételével. A tagok a múzeumok különböző tevékenységi területéről kerültek a csoportba: muzeológus, restaurátor, kiállításrendező, raktárkezelő, közművelődési szakember, gazdasági osztályon dolgozó munkatárs, akik heti rendszerességgel vitatták meg az aktuális feladatokat. Lényeges volt, hogy egymás gondjait megismerve, a közös munka egységesebb látásmódra késztetett mindenkit.