Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
teljes tartalmával együtt. A ládabéli holmik felölelték mindazt, amit az ember öregségére szükségből, emlékből, vagy értéke miatt megőrzésre érdemesnek tartott. így maradtak meg az ünnepre, közvasárnapra, valamint a faluba menő és litániára való ruhái, esőabrosza, a halálára előkészített holmija. A ládában tartogatta a „bérmakeresztanyjától" 11 éves korában kapott lánykaruháit, és a születendő gyermekeinek szánt keresztelői takarót, valamint az ékszereit. 92 Az elmondottakból is kitűnik, hogy Fél Edit muzeológusi pályájának legmeghatározóbb vonása a komplett viseletek iránti fokozott érdeklődése volt. Ebben túlszárnyalta közvetlen elődeinek a ritkán ugyan, de mégis bekerült öltözeteinél tapasztalható, erősen általánosító összeállítási gyakorlatát („mezőkövesdi legény, asszony"). Az ő gyűjtései sem voltak mentesek egy bizonyos fokú tipizálástól, de múlhatatlan érdeme, hogy minden korábbi kísérletnél pontosabban és részletesebben igyekezett az öltözeteket lelőhely, életkor, családi állapot, alkalom, foglalkozás, vagyoni helyzet szerint behatárolni, hogy mindezen keresztül válhassanak a viselet finom jelrendszerének kifejezőivé. Az emberi életút viseletsorozatokban való nyomon követése a csecsemőkortól a halálig a Kárpát-medencét felölelő múzeumi anyagban legárnyaltabban a mezőkövesdi női és férfi öltözetekkel vált lehetségessé. Fél Edit érdeme, hogy - a nagy életfordulókon kívül - a muzeológiában azelőtt kevésbé számon tartott korosztályváltozásokra is felfigyelt. A csecsemőkort pólyázó készletekkel, a kisdedkort a kislányokra és kisfiúkra egyaránt ráadott „zubbony"-okkal, azaz a felsőrésszel egybevarrott szoknyácskákkal képviseltette. 93 Ezekre a ruhadarabokra már a korábbi gyűjtésekből is volt példa, különösen a kisfiúknak szánt, a lobogós ujjú inget és a bőgatyát utánzó, hímzett gyolcs korozsmaingek esetében. Az átmenetek finom rendszerét a sokszor mosott, meglágyult kelméből varrott, ún. „szoktató zubbony"-nyal érzékeltette, amelyet a karonülő kicsik néhány hónapig viseltek, mielőtt a színes gyapjúszalaggal szegett, merevebb zubbonyt megkapták. 94 Az iskolás kisgyermekkor nemenként különváló, kétrészes, felnőttes formájú, de egyszerűbb ruhái szintén megtalálhatók a gyűjteményben. Bencsikné hagyatékának köszönhetően a nagylányruhák előtti fokozat, az „elsőszoknyás" öltözet, elsőrangú, azaz bérmálkozásra való és nagyünnepi, továbbá másodrangú, kevésbé ünnepélyes változatban is rendelkezésre áll. A viselet korjelző funkciója a fiatalokétól, a legpompásabb „új legény" és „új leány" öltözetektől az idősebb korosztályok egyre sötétülő és szerényebbé, dísztelenebbé váló gúnyájáig ugyancsak bemutathatóvá vált. Az élet nagy fordulópontjaihoz, a kereszteléshez, az esküvőhöz, az ifjú menyecske első templomi szerepléséhez, vagyis az avatáshoz és a halálhoz köthető öltözetek szintén méltó képviseletet nyertek. A halál és gyász témáját a gyűjtemény számára Fél Edit fedezte fel, ugyanis a korábban véletlenszerűen a múzeumba sodródott és elsősorban a díszítésük miatt figyelemre méltatott halottas párnák és lepedők egy-egy példánya helyett, az előre összekészített, ún. halottas batyukat, a gyász és halál esetére való komplett szobatextileket és ruházatokat, a ravatali készületeket egyaránt gyűjtötte Mezőkövesdről is. A témában szenzációs leletnek számított, hogy 1964-ben felszínre került a nagymúltú halotti lepleket felváltó, az elhunyt nemét és életkorát tükröző körgallérszerü halotti köntösök néhány példánya (3. kép). 95 Az öltözetek gyűjtésében 91 NM ltsz.: 69.28.1, 69.28.2, 69.62.1-69.62.88, 69.62.123 92 FÉL-HOFER 1970: 132, 134. 93 Pl. NM ltsz.: 53.7.49-53.7.54, 53.7.56, 53.7.57: 65.48.3-65.48.8 94 FÉL 1989: 14., NM ltsz.: 70.25.4; G. T. M. 95 FÉL 1965: 226, 236., Pl. NM ltsz.: 64.113.1-64.113.4; G. T. M. Fotón: NM ltsz.: 64.113.4
