Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
fontos szemléletváltást jelentett, hogy a néprajzi muzeológiában megmerevedett sztereotípiák helyett a viseleteknek a különféle alkalmakhoz igazodó változtathatóságát - például Mária-lány ruházatból a kék szalag elhagyásával és a koszorún kalászdíszek fölszerelésével menyasszonyi öltözékké alakíthatóságát - a szükséges kellékekkel együtt a gyűjteményi anyag szintjén is megfogalmazta. 96 A korábbi korszakok elsősorban a formájukban és díszítettségükben szép tárgyaknak kedveztek. Fél Edit és munkatársai sem hagyták figyelmen kívül az esztétikumot, de mellette a mindennapi élet tárgyi világát is meg akarták mutatni, ezért szándékuk szerint növekedett az egyszerűbb darabok és együttesek aránya. A viseletnek az ünnepek és hétköznapok rendjébe illeszkedő fokozatait elsősorban az idősebb női korosztályéval reprezentálja a gyűjtemény, mégpedig a nagyünnepen templomba hordott, teljes hosszában leszedett „ráncos" szoknyás és bőkötős; a minden vasárnapra való „aljas" (ráncolt, fodros aljú) szoknyás surcos; továbbá vasárnap délután a faluban jönni-menni felvett szerényebb „aljas" szoknyás, surcos, valamint a hétköznapi „kapkodós, csavarítós szoknyás és kötős" öltözeteivel. Ahogy Györffynek az 1930-as években a férfiviselet elmúlásával, úgy Fél Editnek a női viselet elhagyásával kellett szembesülnie. Az 1950-es évek elején ugyanis a kövesdi fiatalok egy része letette a matyó ruhát és helyette az ún. „iparososba", „városiba" öltözött. A változás olyan rohamosan zajlott le, hogy 1955 nyarán már egyetlen leányt sem lehetett látni „matyóban", még ünnepen sem. A fiatalasszonyok közül is csak hárman vették fel ünnepen, az idősebbek viszont még ragaszkodtak hozzá. Fél Edit a női kivetkőzés folyamatát fényképfelvételekkel kísért tanulmányban dolgozta fel, de ruhadarabokkal, öltözetekkel nem képviseltette a gyűjteményben. 97 A férfiakét azonban már néhány ruhadarabbal jelezte, így példaként említhető meg a gépi tűzéssel díszített melleskötény, az „újlegény sure", amelyet az éppen legénnyé serdülő ifjak kötöttek fel néhanapján a „priccses" nadrágjukhoz az 1930-as években. 98 A Textil- és viseletgyűjtemény vezetője a paraszti lakáskultúrában a változásvizsgálatra helyezte a hangsúlyt. A új gyűjtésekkel kiegészített szobabelső mellett, a komplett enteriőrökből nyerhető képet a parasztház szerves és mutatós egységével, a vetett ágy díszes textíliáival kerekítette ki. így szerzett be az I. világháború előtt használatos piros alapú kasmír- és kartonkelméből, a ,,purgament"-ből és „pipi"-ből varrott, valamint az 1920-as évektől elterjedt gyári „slingeléses" és kézi horgolt díszü fehér • , • , , 99 gyolcs agynemugarniturat. A mezőkövesdiek mély hitét és ájtatosságát a vallásos társulatok közül az Olvasós (szentolvasós) Társulat imádkozó asztalkészülete dokumentálta, amelybe az abrosszal letakart imádkozóasztal, a reá helyezett kisszék, külön terítővel ékesítve, az ekképpen magaslatra helyezett Mária szobor és gyertyatartó tartozott. 100 FÉL 1989: 15. FÉL 1952a: 409., GYÖRFFY 1956: 121. NM ltsz.: 65.48.9; G. T. M. NM ltsz.: 55.4.1 -8, 70.25.16, 70.25.17, 70.162.227-70.162.234 3 NM ltsz.: 65.37.19-65.37.24; G. T. M.
