Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
ország területi sokszínűségéről, nem is egy kisebb táj változatairól vall (bár Fél korábbi terve szerint több palóc faluból állította volna össze az együttest), 85 hanem - egy településen belül a szociális helyzet szerint eltérő fiú- és leányöltözékek segítségével az egész mezőkövesdi paraszttársadalom keresztmetszetét volt hivatva dokumentálni, 1917-1918 telére időzítve. „A gyűjtést konkrét személyekhez kötöttük [...] s az öltözetüket tőlük maguktól szereztük be, részben más kortársaktól. Az öltözetekkel felgyűjtöttük egykori viselőik személyi adatait is, és szándékunk, hogy egy adandó kiállítás keretében az iskolapadokban ülő valamennyi gyerek palatáblájáról leolvasható lesz, neve mellett [...] családi-társadalmi helyzete, ami az egyes öltözetek anyag-, forma- és szín szerinti eltéréseit is magyarázza majd egyben". 86 A gyűjtés lebonyolítása jó példája Fél gyarapítási módszerének, hiszen útmutatása nyomán, Gari Takács Margit segítségével Varga Marianna szerezte be az egyes, sokszor régi anyagokból hiteles formában rekonstruált darabokat. Sajnálatos módon, a gyűjteményi dokumentációban, a leltárcédulákon nem kerültek megőrzésre az általa gyűjtött adatok, ezért a tárgyak összetartozása és társadalmi hovatartozásuk csak további kutatások után állapítható meg. Hasonló a helyzet az elöljáróság és a koldustársulat dokumentációjával, amelynek elkészítésére Fél Edit nyugdíjazása után már nem kapott lehetőséget. Itt azonban az összeállításokhoz legalább jegyzékek állnak rendelkezésre. A falusi közösségek nagy részében, így Mezőkövesden is, házasulandó korára mindenkinek életre szólóan rendelkeznie kellett a különböző ünnepekre és alkalmakra való ruhakészlettel. „Nem lehetett az öltözetben különbséget találni gazda és summás között. A gazdának több volt, de nem cifrább." 87 A korszak gyarapításai eredményeképp, a társadalmi rétegződésnek az öltözködésben is megnyilvánuló különbségeit a jómódú subás, cifraszűrös, drága posztóruhás elöljárói, és a régimódi, kopottas, hétköznapias koldusöltözet végletei között mozogva, a szegényebbek munkába hordott ruházatai és az azt kiegészítő tárgyai szemléltetik a gyűjteményben. A kövesdiek sajátos summás életformáját egy leány számára előkészített summásláda dokumentálja, minden beletartozójával, így az olcsóbb mosható anyagból varrt dolognapi és ünnepi viseletével, ágyneműjével, a szükséges munkaeszközeivel, tároló-, edény- és mosó/mosdókészletével együtt (5. kép). 88 Kiegészítésül egy férfi summásöltözet is bekerült, amely feketére festett zsákvászon nadrágból, kabátból, kékfestő melles kötényből, csizmát imitálóan, bakancsból és lábszárvédőből áll. A summásoknál is elesettebb sorsúakat a piacon munkaerejét árusító, elszegődésre váró szegény ember micisapkás, szürke vastag „cájg"vászonnadrágos és kabátos, „jézusbocskoros" szolgaöltözete képviseli. 89 A vagyoni különbségeket nemcsak makro-, hanem mikro-gyűjtéseivel is igyekezett megragadni. A mikro-gyüjtésekre példa az öreg Sebes Imre 50 holdas gazda zsebkendőbe kötött, sok ezüst pénzdarabja, amely kincseket harmadik feleségének adott móringba. 90 A nagyobb együttesek sorában az emberi életút társadalmilag elvárt programját egy kalotaszegi és egy szakmári menyasszonyi kelengyével képviseltette Fél Edit. Ezt egészítette ki egy mezőkövesdi kisbirtokos asszony, a 19. század második felében született, gyermektelenül elhunyt Bencsik Mátyásné Kriston Anna hozományládája Az információt Balogh Jánosné Horváth Teréziának köszönöm. FÉL-HOFER 1970: 134-135. FÉL 1952 b 90. Adatközlő: Gari Panna NM ltsz.: 69.13.2-69.13.30; G. T. M. - K. Csilléry Klára gyűjtése. Fotón: NM ltsz.: 69.13.23 FÉL 1989: 16., NM ltsz.: 70.162.148-157; G. T. M; 70.162.140-147 NM ltsz.: 69.28.3-23; G. T. M.
