Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

úgy, mint azt más tájegységnél is sikerült megvalósítania. A néprajzi falu mezőkövesdi kollekcióját a kiállítás bezárása után a vármegye térítésmentesen átengedte a Néprajzi Tárnak.

35 A kiállítás textil- és viseletegyüttesének múzeumba juttatása azért volt különleges jelentőségű, mert ez a kollekció Jankó János törekvései szerint - az újabb típusú lakóházhoz hasonlóan - a kor helyi divatjának megfelelő, hiteles összeállításnak tekinthető. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy Jankó a néprajzi falu kalauzában a lakásberendezés leírásánál, illetve a múzeum 1898-as első állandó kiállításának kéziratos vezetőjében az újból bemutatott viseletek kapcsán, szó szerint idézi Istvánffy Gyula tanulmányából a vonatkozó részeket, megállapítva, hogy mindketten ugyanazokat a vonásokat tartották jellemzőnek.

36 Muzeológiai szempontból példaértékű volt, hogy az összetartozó egységek esetében nemcsak a látható felső darabokat szerezték meg, hanem a felvetett ágyakat a helyi gyakorlatnak többé-kevésbé megfelelően (a nem látszó derékaljakat ugyanis szalmazsákokkal pótolták) minden szükséges ágybéli holmival felszerelték, és az öltözeteket az összes alsóruházatukkal együtt formálták hitelesre. Ez az értékes kollekció azonban a néprajzi falu fennállásának időszakában a vizesedés, penészedés miatt pusztulásnak indult, majd a kiállítás bezárása után a pontos leltározás elmaradása, valamint a II. világháborúig az állandó kiállításokon való szerepeltetése, rongálódása miatt ma már csak töredékeiben ismert. A kosztümök közül sikerült utólag újra összeállítani a legényét és a menyecskéét. A legény ruházata piros, fehér és kevés sárga pamutfonalas, matyórózsás mintájú, lobogós ujja végén lyukhímzéses palmettás mustrájú inges, bőgatyás, s még mindig díszes kötény, sure nélküli volt, zsinóros, pitykés mellénnyel, tollasbokrétás kalappal kiegészítve. A menyecskéé pedig kétrétegű, piros kasmírral bélelt gyári csipkés ujjú, „bíboros" ingvállból, kasmír vállkendőből, pruszlikkal egybevarrt felsőszoknyából, továbbá szalaggal, „bossókával" [szálhúzásos hímzéssel] és „ragyogóval" ékesített surcbó\ állt.

37 A lakástextíliák közül Palotay Gertrúd meghatározása alapján csak egy, selyemfonallal tarkán hímzett díszlepedővég darab ismert, ezért a vetett ágy többi textíliájára csupán a korabeli néprajzi leírásból következtethetünk.

38 A nagy kiállítások korszaka után a gyűjtemény a századfordulóig csak egy újonnan készített férfiöltözettel bővült, amelyet 1898-ban Kosztenszki Sándor mezőkövesdi szabó ajándékozott a múzeumnak (XLVII. színes kép).

39 Kosztenszki Sándor mester után anyakönyvekben, levéltári és könyvészeti forrásokban nyomozva azt sikerült kideríteni, hogy apja, Kosztenszki József szabómester (hol Konstenczkynek, Konstenszky/i-nek, hol Kostenszkynak írva) a helyi hagyomány szerint az 1830. évi lengyel felkelés leverése után sodródott a városba. Feltehetőleg Mezei Erzsébettel kötött házassága után kerülhetett Kövesdre, hiszen neve először 1834-ben, első gyermekének megszületésekor bukkan fel a kereszteltek anyakönyvében. 1839-ben Csernei András szabómester panaszára „rendetlenkedésért s káromkodásért" az egyház szükségei pótlására fordítandó 6 váltóforint büntetéspénz lefizetésére ítélték.

4 Az 1860-as években azonban már Mezőkövesd város bizottmányi tagjainak sorában munkálkodott.

41 Két fia követte öt mesterségében. A férfiruhát a Néprajzi Múzeumnak adományozó kisebbik fia, Sándor (1847-ben 35 NM1 8/1897 36 JANKÓ 1897: 39., Néprajzi Múzeum Ethnológiaia Adattára (továbbiakban EA) 0083/A 37 NM Itsz.: 52.14.66, 52.14.67, 15890, 52.14.68, 51.18.17, 52.101.10, 139663, 65.130.523, 65.130.524, 73.180.3, 139717, 52.26.42, 52.26.43, 65.130.85, 139900, 51.18.16,130672 a-b 38 NM Itsz.: 51.16.77 39 NMI 34/1898, NM Itsz.: 27433-27435 40 SÁRKÖZI 1958: 257., SÁRKÖZI 1976: 111. 41 NM EA 19739