Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

érdemel figyelmet. A lakástextíliák közül a 19. század végére már nyomtalanul eltűnt, csupán piros, vagy piros-kék pamutfonallal, szálánvarrott öltéssel hímzett párnavégek, s köztük különösen egy pávás mintájú jelentőségét emelte ki a szaktudomány, mint a régi népművészeti stílus emlékét.

28 A matyó hímzésstílus kialakulása szempontjából kiemelkedően fontos az a két kékfestő kelméjű kötény, amelyek alsó részét gyári pántlika és aranyos, ezüstös színű fémfonalas paszománt díszíti, egy keskeny sorban, gyapjúfonallal hímzett geometrikus mintával kísérve. A Brinza Mária által közvetített tárgyak között van egy fátyolszövetből és geometrikus mustrával hímzett pamutszöttesböl összeállított női kötény is, amely Fél Edit szerint - a korai gránátalmás mintával hímzett, puha mezőkövesdi fokotokhoz hasonlóan - a Sárközzel mutat rokonságot, valójában azonban DélDunántúlon készülhetett.

29 A mezőkövesdi matyó kultúra a budapesti, 1896-os millenniumi kiállítás alkalmával vált igazán ismertté a nagyközönség előtt, amely nemcsak az ország különböző vidékeiről származó 24 porta között felállított matyó háznak volt köszönhető, hanem a kiállításhoz kapcsolódóan megrendezett valódi matyó lakodalomnak is.

30 A matyó porta kiválasztását Jankó János a helyszínen végezte, s mivel elsősorban az épületekre figyelt, a szükséges bútorokat és kiegészítő lakásdíszeket csak számba vette, a helyi viseletet pedig fényképfelvételeken örökítette meg. Útmutatása nyomán Mezőkövesd képviselőtestülete Morvay János főjegyző és felesége, Dienes Hona aktív közreműködésével állította ki a berendezést és az öltözeteket.

31 Feladatukat olyan sikeresen oldották meg, hogy Morvay Jánost a kiállítási bizottság közreműködői éremmel tüntette ki.

32 A matyó házban összesen 29 lakás- és gazdasági textília, valamint 58 viseletdarab szerepelt. A rendelkezésre álló szűkszavú források szerint a tisztaszobát az ágyneművel megrakott „torónusos nyoszolya" uralta, amelynek legfőbb ékességét a színpompás selyemfonallal, matyórózsás mintával dúsan kihímzett díszlepedő, rajta az élénk színű gyári kelméből varrt huzatú hat párna, és tetején a dunyha adta. Az asztalra abroszt terítettek, az ablakok pedig - feltehetően Jankó utasításának megfelelően - „rikító piros" függönyösek lehettek. A hálókamrának használt hátsó szoba ágyát négy párnával vetették meg. Mindkét helyiségben elmaradhatatlan volt a „szoba futó", azaz a rongyszőnyeg. A mindennapok zajló életének illúzióját a hátsó szobában elhelyezett, sütőruhával ellátott kenyérsütő eszközök, a kamrába állított zsákok és az istállóba odavetett szűr és suba keltette.

33 A népviselet esetében Jankó János az 1885-ös budapesti országos kiállítás rendezésekor alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan arra törekedett, hogy a megye egyszerűbb és pompásabb öltözeteit egyaránt bemutassa, ezért a két sziráki ruhájú mellett csak három mezökövesdiesen felöltöztetett, életnagyságú bábut állított ki. A vidék sokszínű viseletkultúráját egy zsánerképbe komponálta, így a matyó házban a templombúcsú alkalmakor szokásos vendégség képezte a kerettörténetet. A jelenet értelme a következő volt: „Az «ember», mikor még együtt ették a huszároknál a Sziráki Józsival a profontot, meghívta vendégségbe jó fegyver-bajtársát. Most jött el a húgával együtt. Ki is öltöztek a lelkeim".

34 Az ünnepi legény-, leány- és fiatalasszony-viseletbe bújtatott, bábukkal igyekezett árnyaltan érzékeltetni a matyó népviselet szimbolikus jelentéstartalmát, ugyan28 NM Itsz.: 3964 Lásd: FÉL-HOFER 1993: 148-149. 29 NM Itsz.: 4576 30 FÜGEDI 2001: 23. 31 FÜGEDI 2001. 41. 32 MATLEKOVITS III. 1897. 384. 33 NM I szn ./1896 34 JANKÓ 1897: 39.