Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

gödöllői művész, Juhász Árpád a matyó viselet dekoratív szépségéről írott tanulmányaban." A népi kultúrával egyre jobban megismerkedő közvéleménynek is az országosan egyre rövidülő, egyre bokrosabbá váló szoknyás női, és az egyre kevesebb helyi színezetet felmutató férfiöltözetekkel szemben, a kalotaszegi és a mezőkövesdi viselet tetszhetett leginkább. A szecessziós ízlés hatása alá kerülő polgári női divat ugyanis az abroncsokkal kitartott bő, illetve turnürös szoknya helyett a bő ujjú, gazdagon redőzött, elöl a derék fölé buggyanó blúzaival, valamint a csípőn, a lapos hason és a kidomborodó hátsón lazán leomló, kifejezetten harang alakú sziluettet adó fodros, hátul uszályos hoszszú szoknyáival S-vonalszerüen tette hullámzóvá az ideális nő alakját.

12 A forradalmian új divathoz leginkább a megismert két viselet állt - formailag és florális mintakincse révén díszítésében is - a legközelebb. Ugyanakkor azonban e népviseletek ingvállas szoknyás - kötényes, illetve inges - gatyás - kötényes - gyapjas bőrruhás - cifraszürös összetételükkel és gazdagon alkalmazott díszeikkel, azaz nagyon is parasztos megjelenésükkel hathattak. A városi lakáskultúrába, majd a ruhadivatba először a díszítményei révén jutott el a népművészet, a szecesszió kanyargó virágos ornamentikájának térhódításával összhangban. Ekkor nemcsak a kalotaszegi varrottasokról vett mintákkal készültek modern ruhadarabok a magyar és külföldi elit számára, hanem matyó mintákkal is. így például 1910-ben Budapesten az Országos Magyar Háziipari Szövetség kerti mulatságán megjelent hölgyek ruháját ékesítette matyó hímzés. Ugyanebben az időszakban a háziipari szövetség közreműködésével a berlini Wertheimer áruháznak és németországi fióküzleteinek kínálatában jelentek meg e hímzések. Az 1910-es években pedig a neves francia divatkirály, Poiret budapesti látogatása alkalmával olyan általa tervezett modelleket rendelt meg, amelyeket Mezőkövesden matyó mustrákkal hímeztek ki. Emlékezetesek maradtak azok a bőrköpönyegek, amelyeket matyó ködmönökről levett és pasztellszínekkel kivarrt mintákkal ékesítettek. Az ily módon különlegessé tett modellek rajzai a francia divatlapokban is feltűntek.

13 Amíg a „gödöllőiek" elsősorban a letisztult forma- és színvilágú kalotaszegi műveltséget tekintették legfőbb inspirálójuknak, így Zichy Mihálynak például a matyók leányainak, asszonyainak nemesebb, stílusosabb öltözékével szemben a legényeik „nőiesen agyoncicomált" ruhái kifejezetten nem tetszettek,

14 addig különösen Huszka József által népszerűsített eszmék hatására, a magyarság múltja felé forduló érdeklődés a közvéleményt inkább a matyó népi kultúra felé csábította. „Van a magyar suba- és ködmönhimzéseknek egy némileg elütő csoportja, a matyó (Mezőkövesd és vidéke), a melyen még sok olyan ősi, ázsiai, szasszanida virágalak is felismerhető, melyeket a kunsági subán már nem találunk. [...] A matyók a legkésőbbi, úgylátszik tatár eredetű, keleti jövevények, s így keleti tradiczióik még legépebbek. A matyóknál szár alig van, a mi különben egész ornamentikánkban csak vékony vonal. Itt még ez a vonal is hiányzik és csak a virágok és levelek egymás mellé hányt tömegével hat olyan formán, mint egy perzsa szőnyeg. Ezt a szárnélküli egymásra és egymás mellé hányt virághalmazt különben a matyók festett bútorain is megtaláljuk."

15 Huszka József gondolatai visszhangoztak a Miskolci Napló egyik cikkéből is: „Ez a nép szereti a rikitó, élénk színeket. Ruházatán a kalapjától, vagy a kontyfedöjétől kezdve, le a rámás csizmájáig csupa dísz, csupa cifraság mindenütt. És aki már látott egy pár ezer ilyen matyót egy " JUHÁSZ 1913: 192. 12 DÓZSA 1982. 117-121. 13 PONGRÁCZ 1952: 3-4. 14 K. LIPPICH 1903: 248-249,, KRIESCH 1903: 252., ZICHY é. n. 123. 15 HUSZKA 1897: 246-247.