Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

anyag a matyó textíliák igen korai időszakát képviseli. Az 1930/40-es években, majd pedig az 1950-es években, újabban pedig az utóbbi egy-két évtizedben szórvány gyarapodásként további 1-2 darabbal lett gazdagabb a múzeum matyó anyaga. Az utóbbi gyarapodás már nagyon kevés eredeti tárgyat, értékes anyagot hozott a felszínre. Legfőbb jellemzője, hogy egyrészről az eredeti tárgyaknak kerestek valamiféle másodlagos funkciót, így téve azokat használhatóvá: pl. egykori, archaikus lepedövéget, ingujjvéget az eredeti formájában falvédőként, térítőként stb. használtak, másrészt az egykor hagyományos elemekből merítve terveztek új funkciójú (pl. lakástextíliák) tárgyakat. Ha nagyon röviden jellemezni kellene a Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye matyó anyagát, azt állapíthatjuk meg, hogy bár mennyiségileg nem nagy, kvalitásában azonban egyedülálló, számos olyan tárgyat foglal magába, melyek a matyó népművészet legkorábbi időszakát képviselik. Mindezeken túl olyan kollekciót alkot, melynek tárgyai körében folyamatosan nyomon követhetők és tetten érhetők azok a változások, alakulások, melyek az idők során - főképpen a hímzés területén - bekövetkeztek. A matyó eredetű textíliák között, ha nem is nagy számban, de képviseltetve vannak a szőttes hímes textíliák is. A tardi (4 db) és mezőkövesdi (2 db) származású textilek magukon viselik a lokális jellegzetességeket, mint pl. a széles sávban megjelenő mustrát (lepedőszél V. 52. 112. 1.), a visszafogott - piros, kék - színezést és a geometrikus motívumok (lepedövég D. Gy. 799., V. 1940. 13. és párnavég V. 1931. 171.) mellett megjelenő madárdíszítményt is (legénykötő D. Gy. 1740. - 2. kép). A 19. század végi dísztörölközö Déri feljegyzése szerint „szobadísz gyanánt a falon és a bútortárgyakon, illetve lakodalom alkalmával a lovak feldíszítésére használatos textília volt Tardon" (DGy. 746.). A gyűjtemény kiválóan illusztrálja, hogy a „közismert matyó hímzőkultúrát megelőzően a dél-borsodi Bükkalján szintén magas színvonalú, többféle technikával megvalósított hímzéstípus élt egymás mellett."

3 A hímzéssel díszített textíliák egy csoportja a szálszámoláson alapuló keresztszemes díszítményeket őrzi, ezeknek az alapanyaga többnyire fehér házi vászon, egy esetben - a tardi legénykötö esetében - kék növényi festékkel színezett alapon találjuk a „házilag készült szőrfonállal kivarrt" hímzéseket, a szimmetrikusan megszerkesztett, madár-, szív- és geometrikus motívumokból álló, igen archaikus, 19. század eleji díszítményeket (D. Gy. 578.). Míg a D. Gy. 1504. leltári számú tardi kötény szimmetrikus szerkesztésű, piros-kék színezésű, aprólékos állatdíszítményeivel (madár, kutya, nyúl) és geometrikus motívumaival, addig a V. 52. 111. 1. számú tardi legénykötő a többsorosan, egymásra épülő díszítményeivel különleges. Ritkaságszámba megy a 19. század elejéről eredeztethető komplett tardi lepedővég szőttesmintát utánzó piros-kék pamutos keresztszemes díszítményével, klöpli csipke betétjével, szélével és különleges azsúros mintázatával (D. Gy. 729.). Ágyterítő (V. 54. 4. 1. - 1. kép.) és lepedőszél (V. 1940. 12.) őrzi a 19. század végi, kendervászon alapú, vagdalásos subrika díszes lakástextileket, melyeket horgolt-, vert csipkebetétek és szélek tesznek még dekoratívabbá. A Déri Gyűjtemény őriz egy példányt a magyar népi vászonhímzések között egyedülállónak számító tardi fó'kötőből is (D. Gy. 1324.). A 18. századi készítésű, egyszerű szabású főkötő házilag barnára festett, archaikus szőrfonal díszítményének sajátosságát „tulajdonképpen a negatív foltkép és a sötét kivarrt felületek kontrasztja adja."

4 A matyó hímzésként leginkább ismertté vált szabadrajzú díszítmények lakástextileken és viseleti darabokon egyaránt fellelhetők a múzeum néprajzi gyűjteményében. 3 FÜGEDI 1997: 337. "FÜGEDI 1997: 335.