Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

Az egykori ún. rozettás-madaras lepedővég hímzések sajátos mintává rendeződése eredményeként jött létre a 19. század első felétől a mezőkövesdi cipés-madaras lepedővég minta. Majd „megjelentek a jellegzetes matyó vonások, a rozetta rózsává vált, a minta zsúfoltabbá, tömörebbé, azaz matyóssá alakult."

5 Ezt a folyamatot a gyűjtemény lepedövégei tökéletesen illusztrálják. A legkorábbi időszakot képviseli az 1830-as évekből származó „cipésmadaras" mintás, házilag festett, sodrott pamutfonállal hímzett lepedővég (D. Gy. 722., XXXV. színes kép). A matyó hímzés fejlődése következő állomását illusztrálja a D. Gy. 645-ös számú lepedőbetét, melynek egykori példányait az 1850-1880-as évek között készítették, s rajtuk már megfigyelhetők a szücshímzések azon elemei, melyekből a matyó hímzés kifejlődött. Ugyancsak a 19. század közepi állapotot tükrözi a V. 75. 474. 1. számú menyasszonyi lepedővég is (XXXVI. színes kép). A piros-kék színezésű, korai matyó hímzés változata figyelhető meg azon a lepedőszélen is, melynek rozettái bokormintában rendezve szimmetrikusan tükröződnek cipés-madaras mintákból kiindulva (V. 1945. 1.). A viseleti darabok közül ezeket az archaikusabb, visszafogott színezésű és mintakincsü díszítményeket őrzik a fiú ingruhák vagy korozsmák (D. Gy. 662.), a férfiingek (V. 52. 116. 1., D. Gy. 1872.), az ingrész-darabok, mint pl. az ingválldíszek (V. 55. 18. 1.), kézelődíszítések (D. Gy. 627 - 16.), ingujj-végek (D. Gy. 710. - 3. kép) és jegykendők (D. Gy. 656., D. Gy. 1300., V. 1931. 172.) díszítményei. A matyó hímzés a nők, a férfiak és a gyermekek által egyaránt viselt surcokon, azaz a kötényeken teljesedett ki. Ezt igazolja a gyűjteményben fellelhető igen jelentős kollekció is. Megőrződtek a legkorábbi, sokszínű gyapjúfonállal hímzett kötények, melyek egyik legszebb példánya a szentistváni, 1880-as évekbeli hímzett sure (D. Gy. 652.), a korábbi, 19. század végi mezőkövesdi kötényeket képviselik a D. Gy. 553, 554, 557, 1901, 1903-as számú, valamint a V. 52. 102. 1. leltári számú példányok. A 20. század elejéről maradt ránk a V. 1929. 206. számú menyasszonyi sure (XXXVII. színes kép). Az 1920-as évek elejét képviselik a fémszálas paszománydíszeket - az úgynevezett „ragyogókat" - sárga és fehér selyem varrással utánzó kötények (V. 1940. 7., V. 1940. 8., V. 1941. 45. b., V. 99. 7. 1., XXXVIII. színes kép) és férfi nyakkendők (D. Gy. 1880 és D. Gy. 1917.), valamint az 1920-as évek végi készítésű, szűcsselyemmel hímzett V. 1941. 45/a. számú kötény. 5 FÜGEDI 1997: 339. /. kép. Agyterítő, Mezőkövesd, 19. század vége (V. 54. 4. 1.)