Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
lógiai helyzettel. Ezt a sokoldalú elemzést valósította meg Kaisu Joakkola karácsonyi monográfiájában. A modell e részletes bemutatását az indokolja, hogy kutatásunkat hasonló megfontolásokkal terveztük. A vizsgálat szinkronikus és diakronikus volt egyszerre: a levéltári források és az irodalom adta a múlt dimenzióit, a kérdőív a jelenét. Kaisu Joakkola ezt máshogyan tervezte: ő két helyen végzett terepkutatást. Az egyik kiválasztott terepen szinkronikus vizsgálatot végzett (Északi Kymi Valley), a másikon (Kuovola városban) a régi történeti anyagot is kutatta, de csak ott tárgyalta, ahol annak a jelennel összefüggései voltak. Mi is kiválasztottuk Tinnye községet kontrolltelepülésként. Míg a finn példában a két település között az etnikai különbség kapott szerepet, itt nem az etnikai, hanem a felekezeti különbözőségekre lehetett a kutatást irányítani (Tinnye református, korán polgárosult kisnemesi falu). Kaisu Joakkola a motiváció vagy indíték vizsgálatát is bevonta a kutatásba: a karácsonyi szokások története a motivációk története. így kerül bevezetésre az etnikus sajátos értelme, ami azokat az értékeket, érzelmeket vizsgálja, amelyek a nyelvi csoportot jellemzik a svéd-finn viszonyban, mint a szokást fenntartó motivációt. Elemzi a karácsonyi szimbólumokat is, amelyek a karácsonyi szokások esetében etnikai eltéréseket mutatnak. Itt a Duncan-féle, nyelv - kommunikáció - szimbólum értelmezési sort alkalmazva (kidolgozta 1961-71 között): a virtualitás, a folyamatok drámaszerüsége, és ennek pszichológiai háttere mint egy rítus kerül értelmezésre. 18 A hagyomány és divat fogalmai ugyanannak a jelenségnek különböző fázisai: az innovációt például úgy vizsgálta, hogy felhasználta egy női magazin karácsonyi ünnepi rendjére vonatkozó javaslatait 1903-tól a vizsgálat időpontjáig. Az újításokat tehát az „ötletre" építve határozták meg a kérdőív kérdéseivel. A tanulmányban négy aspektus szerint történik az értelmezés: kommunikációelméleti, értékelméleti, identitáselméleti és drámaelméleti szempontból. A kutatás két terepen folyt, az előbb említett északi Kymi Valleyban Kuusanskoski városban, és a tőle nem messze levő, de kulturálisan igen eltérő Kuovola városban, Délkelet-Finnországban. Az első helyen kb. 22 000 lakosból 380 körül volt a svédül beszélők száma, a másodikban 26 000-ből 75 beszélt svédül. A svéd nyelvűek közösséget alkotnak, és kapcsolatban vannak más helységek svéd csoportjaival. A karácsonyi dráma sora így állt fel: a Hosanna Hymn éneklése, Luca-nap és Luca alakoskodás, ajándékkészítés, karácsonyi étkezés, a csoportszerveződés, család, baráti, istentisztelet, temetőjárás, manifesztációk, látogatás, képeslap, karácsonyi szauna, devócionális program, otthoni bibliaolvasás, zsoltáréneklés, rádióhallgatás, tv (megfelelő szakrális müsorválasztékkal). Ajándékozás, hit az ajándékhozóban, Santa Claus stb., állatok ajándékozása, (régen) templomlátogatás, karácsonyi étel, finn ételek, italok, tészta, karácsonyi dekoráció, karácsonyfa, gyertya, virágdísz, ajtódekoráció, Hit, Remény, Szeretet jelei, a Himmelit (szalmakoszorú), karácsonyi igazságok, mítoszok, karácsony története és folklórja. Háttér-jelentések, értékek, mentális egészség, hedonista értékek, öröm stb. identitások, nemzeti érzés, nyugati kultúra iránti igény, a karácsony speciális finn értékei. Szemben például az amerikai karácsonnyal, amely mint plutokratikus dráma folyik, mindenki a magáét az elit (gazdagok) mintájára játssza el, 19 vagy az „elveszett paradicsom", gyermekkori emlékek, ígéretek felidézése, ahogy ezt Weber-Kellermann „szociális előkép"-ként nevezi, 20 a csoport 18 DUNCAN 1962.: 1972. 19 DUNCAN 1972. 20 „Sozial Leitbild": WEBER-KELLERMANN 1966.
