Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
A vallási életet leíró másik fontos forráscsoport, amely tartalma szerint hasonló a Protokollumhoz, de bővebb annál, az Egri Érseki Levéltár parochiális iratanyaga, amelynek képzése 1805-ben kezdődik, a Kassáról Egerbe visszatért püspökség iratrendező rendelkezéseinek megfelelően." Soós Imre levéltáros segítségével mintegy 8-10 folyóméter iratot tekintettem át. Az iratanyag az érseknek a plébánosokkal történő levelezését, az alapítványok ügyét, a templomépítést, a leltárakat (parochiális könyvtárak, templomi leltárak, iskolaleltárak stb.) tartalmazta, továbbá az egyházlátogatásokkal kapcsolatos iratokat és levelezést is, a különféle szokatlan eseményeket, rendellenességet, amely a templomi ünnepekkel, búcsúkkal kapcsolatban felmerülhetett. Mezőkövesd anyaga legalább négyszerese volt más falvak iratainak, ami mutatja, hogy népessége, városias jellege és felfokozott vallásos élete eltért a többitől. Folyamatosan követhetjük az iratokban a plébánosok életét, tevékenységét, ezen belül kiemelkedő hosszú ideig tart a templom kibővítésével kapcsolatos levelezés, amelyben az átépítés minden irata, tervrajzok, szerződések megtalálhatók. A mezőkövesdi ájtatos alapítványok teszik ki a parochiális iratok 80 százalékát, a keresztek gondozásával kapcsolatos problémák miatt az érsek elrendelte az alapítványtétel jogi szabályozását és a hozzá tartozó iratképzést. A haldoklóhoz vagy végrendeletettevőhöz kimenő plébános készíti el az iratot egy előre kész nyomtatott kérdőívre. Az érseki levéltárban kiválasztott parochiális iratanyag kimásolására és elhozatalára a központi kutatási pénzek elmaradása után már nem került sor. A két iratanyag jól kiegészíti egymást, a História Domusban még ritkának nevezhető keresztalapításokat (18. század vége, 19. század eleje) a parochiális iratokban (19. század második felére) felszaporodó anyag jellemzi, az alapítványokban a misealapítványok képezik az anyag többségét. A halottak emlékére tett misealapítványok nagy száma azt mutatja, hogy a szokás a szegények körében is tömegessé vált. A halottra emlékezés templomi eseménye a személyt a figyelem középpontjába helyezi, az évenként megismétlődő megemlékezések a közösségen belüli megmaradást, vagy másképpen fogalmazva, a halálon túli létet jelentette. Emlékállítás volt a halottnak, amelyet maga is állíthatott magának, vagy mások is állíthattak számára. E két forrás adataiból készült el és jelent meg egy rövid összefoglalás Mezőkövesd 18-19. századi vallásos életéről. 12 (Ebben került leírásra például a tárgyak alkotásának két sajátos esete, amikor egy plébános maga készített plébános barátja kérésére egy képet, illetve maga épít fel a kertben egy szakrális emlékoszlopot: a barokk buzgó vallásosságának e megnyilvánulása a romantika korában is feltűnt tehát.) A parochiális iratok anyagában őrződött meg az 1883-as Mária-látomás története, amely egy gazdasági és társadalmi feszültségekkel teli korszak egyik kitörési kísérlete volt, és amelynek különféle megítélését nemcsak az érsek és a plébános, ill. az érsek és a helyi hatóság levelezéséből, de az egykori miskolci lapokból is rekonstruálni lehetett. A történet elemzése több irányból történt: a búcsújáróhelyek kialakulásának rendje, a pap és a hívek közötti konfliktus, a látomás hatása, a zarándoklat kéthetes időszakának eseményei, és az események utórezgései felöl. Más főpapi állásfoglalás esetén a búcsújáróhely kialakulására is irányulhatott volna az eseménysor, de az érseki állásfoglalás a megingás szélére kerülő plébánost is megtartotta a ,józan gondolkodás" mezején. Annak ellenére, hogy híveit veszítette el a hetekig elhúzódó, a hatóságok fellépésével egyre " SOÓS 1957. 12 SZACSVAY 1990: 101-111.
