Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
gazdaságú korszakot láthatunk. 10 Megnőtt a telkek száma, kedvező adózási viszonyok voltak, a javuló, stabilabb gazdaság mellett a korai polgárosodás mozzanatai - pl. a templomozási szokások, ünneplő öltözet kialakulása, az öltözködési verseny megjelenése, a bolti textília elterjedése, váltás a táplálkozás rendjében, a sarokpados elrendezés elterjedése, a hálókamra-használat kibontakozása, a bábaság intézménye, iskolaügyek stb. - tűnnek fel az iratokból. Ezzel szemben a polgárosodás már jól ismert, száz évvel későbbi változásainak eredői egészen mások voltak, így pl. süllyedő gazdaságok, a földek elfogyása, bérmunka, elszegényedés stb. miatt más „szerepben", más funkcióval, más jelentésekkel zajlottak a változások az életmódban. A periratok adatainak mentalitástörténeti értékei többfélék: egyrészt képet adnak az erkölcsi állapotokról (pl. lólopás, birtokviták, ill. gyilkosság, verekedés, tolvajlás), másrészt azokról a mentalitásbeli viszonyokról, amelyek a bérmunka tömeges elterjedése előtti időszakban jellemezték a mezőkövesdi társadalmat (a munka, mint elemi életforma, annak természetes családi formái, az iparosság szerepe, megbecsülése, a búcsújárás korai rendje stb.). Az előbbi indirekt adatsorhoz képest, közvetlenül a vallásos életről és az ahhoz köthető mentalitásról tudósít a 18. századra vonatkozóan a mezőkövesdi plébánián őrzött Protocollum. Adatainak folytatását a 19. századra vonatkozóan egy eddig kevéssé ismert forrásanyagban találhatjuk meg, az érseki levéltár Parochial is iratanyagában. A mezőkövesdi plébánián őrzött latin nyelvű Protocollum fordítását Wolf Mária készítette el. Kiadását a Néprajzi Múzeum egy ideig tervezte, majd más, ennél fontosabb források publikálása, vagy egyszerűen az irat jellege miatt ez elmaradt. A forrás elsősorban a vallásos élet eseményeit, a plébánosok gondjait tartalmazza, mint például az egyházlátogatással kapcsolatos eseményeket, a püspöki rendeleteket, templomi felszerelések leírását, épületjavításokat, átépítéseket, az udvar beépítését, az iskola ügyeit, a templomi ünnepek eseményeit, a szentségek kiszolgáltatásának szabályozásait, a hívek ügyeit a plébánossal, alapítványok ügyeit (kereszt, képek felállítása) stb. Tehát kimondottan a mentalitás története szempontjából jelentős forrás. Az irat az 1848-as eseményekkel záródik le. Egy olyan korszakról ad tudósítást, amelynek vallásos világáról viszonylag keveset tudunk, s amiről kevés publikáció készült. A teológiai felvilágosodást követő, a 19. század elejére eső első harminc évben, a reformkorban, feltörekvő vallásos érzelmek visszaállítanak sok, a felvilágosodás által megszüntetett intézményt és rendet. Megkezdődik a búcsújárás növekedése, új búcsújáróhelyek kialakulása, a templomok körül új szentkultuszokat vezetnek be, új ünnepek, litániák, templomi alkalmak keletkeznek. A Felföldön a szakrális táj középpontjába - Sasvár helyett - Mátraverebély-Szentkút kerül, és megkezdődik a tájak átszakralizálása keresztek és szobrok állításával, az újabb szentkultuszok bevezetésével. A korszak az új kegyességi formák megjelenésével az egyéni és érzelmes vallásosságot hozza vissza, a modern, polgárosodottabb társadalom kívánalmainak megfelelően. A megjelenő protestáns pietizmus szele mutatja az irányt egy individuálisabb kegyességi forma felé, talán a kora romantika megnyilvánulásaiként is regisztrálhatjuk e változásokat. A népi vallásosság kutatása nem igen érte el ezt a korszakot, amelyből pedig a 19. század második felére egyfelől egy túlfokozott vallási mozgalom bontakozik ki Európa-szerte, tömeges csodákkal, jelenésekkel, zarándoklatokkal, másfelől a teológiai liberalizmus és az elvallástalanodás, a tömegesebb vallási kiábrándulás következik. A forrás tehát igen értékes. 10 Mezőkövesd város megegyezése az uradalommal a bérletek és adózás ügyében, 1782. Contractus urbarialis, lásd: SÁRKÖZI 1976: 39-173.
