Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
Vallásosságuk és a vallásosságból fakadó értékrend, ami műveltségük meghatározó eleme volt, átszőtte gondolkodásukat még akkor is, amikor már nem tartották magukat vallásosnak, s távol maradtak a templomtól. Mentalitásukat, életük rendjét a történelmi folyamatok megterhelő eseményei sem alakították át alapvetően. A mindent felforgató változások, háború, egyéni sorstragédiák közepette, amelyek elsősorban a tulajdonviszonyokban jelentek meg, és végül csak a társadalom egy vékony szeletében hoztak hierarchikus társadalmi változást, mentalitásuk és értékrendjük megmaradt nagyjából olyannak, amilyen volt. Elemei között középkorias világképek (1. Gari Margit túlvilágképét), a mágikus gondolkodás rengeteg megnyilvánulása, egy patriarkális világrend elfogadása, a vallásos hit barokk megnyilvánulásai, a litániák, házi ájtatosságok alkalmai, búcsújárás, a 19. század végétől egy lokális matyó identitással is összekapcsolódó, felfokozott felekezeti identitás lényegében érintetlen maradt. Az általános szegénységből a szocialista ipar valamennyire kiemelte és fogyasztóvá tette a kövesdieket, de mentalitásuk, és annak szerepe a közösség és az egyén életében nem változott jelentősen: az épphogy hierarchizálódó társadalmat archaikus vallásos gondolkodás jellemezte, amely még az 1980-as években is egy zárt gondolkodási rend volt. Ebben az eddig feltételezettnél is jóval nagyobb szerepe volt a katolikus egyháznak, amely a barokk kortól, az 1768-as egyházlátogatástól kezdve kiemelt szerepet biztosított a városnak, mint a protestáns alföldi terület peremén elhelyezkedő helységnek. Ugyanakkor gondozta a hagyományos katolikus rend szerint élő, a városiasodástól elzárt település életét, a polgárosítási szándékokkal a „nemzeti jellegre" is ügyelve. (Már a barokkban felvetődő, a teológiai felvilágosodással megjelenő és kibontakozó „polgári, nemzeti" jellegnek megfelelően a „reformernek" számító püspök, Eszterházy Károly idején. 6 ) Ennek a folyamatnak a részletei, illetve kifutásai a jelenben érdekeltek elsősorban, olyan alapos és mélyre hatoló vizsgálatokra kellett volna sort keríteni, amelyek kvantitatív anyaggyűjtéssel, a jelen állapotra koncentrálva, ugyanakkor a történeti források alapos áttekintésével és azok értelmezésével az antropológiai, tehát néprajzi interpretációval tárták volna fel a tárgyi világ értelmezéséhez nagyon hiányzó szellemi hátteret. Azokat az „alapokat", amelyek Mezőkövesd néprajzi képét árnyalni, pontosítani tudták volna. A mentalitástörténeti adatgyűjtés ugyanis esélyt adna azoknak a kérdéseknek a megválaszolására, amelyek a társadalomban folyamatosan megfigyelhető feszültségeket, és a politika megjelenő figyelmét motiválták. Például át lehetne tekinteni a millenniumi „felkaroló, felemelő" szociális szándékok hátterét (munkaalkalom a faluban, turizmus, háziipari termelés), és a mögöttük meghúzódó tartalmakat. Vagy a 18. század végétől megfigyelhető egyházi „gondoskodás" intézményeiről, az egyletekről, vallásos egyesületekről, az iskola szerepéről, a bábákról, a kórházról, tehát a polgárosodást előmozdító intézkedésekről tudósító forrásokat, hogy feltárhassuk az azok hátterében kitapintható programokat. A vallásos élet módjairól és a művelődés kérdéseiről számtalan adat található az egri püspök, Eszterházy Károly és utódai adminisztrációs irataiban, intézkedéseiket, az írásbeliség szerepét, a búcsúk főhatósági támogatását, az ünnepek elrendelését és annak indoklásait, szabályozását stb. Mindezek forrásait az Egri Érseki Levéltár iratai őrzik. A népi vallásosság iránti érdeklődés felerősödésekor (Illyés Endre, Bálint Sándor 1940-1950) a kutatás a hagyományos néprajzi módszerek felé fordult. Ez azonban rövid időn belül „időszerűtlenné", végül tilalmazottá vált, és bár Bálint Sándor hatalmas enciklopédiája nincs földrajzi mutatóval ellátva, vannak adatai ebből az időből Mezőkövesdről, 6 Egyházlátogatással kapcsolatos ügyek leírása, Protocollum, Mezőkövesd, 1860-tól.
