Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

SÁFRÁNY ZSUZSA Modeííek^ís műalkotások: Juhász Árpád Mezőkövesden A különféle tudományos publikációk szerzői gyakran utalnak rá, hogy a népművészet 19. század végi felfedezése kapcsán Mezőkövesd és környéke a gyűjtések egyik központjává vált. A matyókról szóló első leírás azonban már jóval korábban, 1857-ben megjelent, majd ezt követően az 1885-ös országos háziipari kiállításon tűnt fel ismét a népcsoport a nagyközönség előtt. A festőművészek közül Munkácsy Mihály 1891-ben járt Mezőkövesden, amikor a Honfoglalás című nagy müvéhez keresett jellegzetes magyar köznépi alakokat. A matyók népi kultúrája iránti érdeklődést tovább fokozta a millenniumi rendezvénysorozat. A kiállítás Néprajzi Falujának megelevenítése érdekében már ekkor szorgalmazták, hogy vidéki csoportok ünnepi eseményeket örökítsenek meg a kiállítást látogató városi közönség számára. A matyó ház - látványos berendezésével és a nagy sikerű matyó lakodalommal - alaposan felkeltette az érdeklődést e téma iránt, így a Budapesten 1896-ban megtartott matyó lakodalom volt a matyóság első nagy nyilvános szereplése. Többször említett tény az is, hogy kiemelkedő szerepet játszott a matyó népművészet széles körű megismertetésében Izabella főhercegasszony, aki a művészi háziipar fő patrónája volt: ő alapította 1895-ben, Pozsonyban az Izabella Háziipari Egyletet. Az ő ötlete volt az is, hogy a farsangi szezon legkiemelkedőbb eseményén, az Izabella bálon matyó lakodalmast mutassanak be. A matyókra egyébként gróf Batthyány Lajosné (az Országos Háziipari Szövetség elnöke) és Benczúr Gyuláné, a festőművész felesége hívta fel Izabella figyelmét. 1911. február 12-én került sor az eseményre az Operában, ahol hét élőképből álló lakodalmas játékot adtak elő. A nagy visszhangot keltő matyó lakodalmas most már egyértelműen ráirányította a figyelmet Mezőkövesdre. Az első világháború idejére a népcsoport már olyannyira közismertté vált, hogy a magyar nemzeti kultúra és háziipar egyik reprezentánsaként emlegették.

1 A „matyó image" a későbbiekben különböző intenzitással, de tovább élt, és ennek hatása napjainkban is érezhető.

2 Ezt a rövid visszatekintést azért tartottam fontosnak felvázolni, mert Juhász Árpád festőművész, akiről most szólni kívánok, éppen abban az évben festette nagyméretű képeit, iparművészeti alkotásait pedig csak kevéssel később készítette (1. kép).

3 Ne gondoljuk azonban, hogy a művész matyók iránti érdeklődése csupán a felfedezés vagy a divat hatására született, hiszen a gödöllői művészcsoporthoz tartozó alkotó már ennél korábban a népi értékek felé fordult, s egészen haláláig hű is maradt választott témájához. Amikor Keserű Katalin művészettörténész a művész gödöllői telepen játszott szerepét értékelte, azt emelte ki, hogy elsősorban grafikusként dolgozott, s grafikáit Londonban aranyéremmel díjazták.

4 Keserű azt írja, hogy Juhász életművében - noha Lötz Károly tanítványa volt - nem a festészet játszotta a fő szerepet. Nekrológjának írója pedig a magyar népi és iparművészeti elemek krónikásaként jellemezte a művészt. Juhász Árpád munkássága azonban jóval árnyaltabb ennél, hiszen ő nem csupán a népi 1 FÜGEDI 1997. 2 FÜGEDI 2001. 3 A tárgyfelvételeket, reprókat Sarnyai Krisztina és Robon László készítette. 4 KESERŰ 1982: 41^19. 5 LAKOS 1914.