Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

6. Táplálkozás

léckán. (Lécekből készült rács, gerendákra felfüggesztve.) A kenyérsütés napja hagyományosan a hétfő vagy a kedd volt. Mindig sütöttek cipót is, amit a koldusoknak szántak (isten kenyere). Legelőbb - még a kenyér bevetése előtt - sült ki a kenyértésztából készült lángos. Hamarabb kisült a vakaró is, amit a maradék tésztából (azt elterítve, tetejét késsel kockásra vágva) sütöttek meg. A megszegett kenyeret szalmából fonott, fedeles kosárban tartották. Ennek helye az asztalon, esetleg egy ládán vagy lócán volt. Amikor váratlanul kenyér nélkül maradtak, lepénykenyeret, bodakot sütött a gazdasszony. Sokszor a lisztjük fogyott ki, őrletni kellett, s a szegény asszony hátára kötött batyuban vitte a malomba az őrölni valót. A kisgye48. kép. Tojástartó koboz szalmából. reket ilyenkor az alábbi mondókával Csokvaomány, Borsod m. nyugtatgatták: Paládi-Kovács A. felv. 1959. ^ Csicsij baba, nincsen papa (kenyér) Elment anya a malomba. " A bodak, sós bodak rozs- és árpalisztből készült minden kovászolás, dagasztás, kelesztés nélkül. A szobai kemencében vagy a kocikon a hamuban sült ki. Jó ujjnyi vastagságú, 20-25 cm átmérőjű, kerek lepény volt. Újabban már szódabikarbónával is készítették. Legtovább a cigányoknál maradt meg (Arló, Domaháza, Péterfala). Laktató ételek voltak a különböző kásák. Szerették, sőt a 20. század elejéig a lakodalmi étrendben is szerepeltették a juhhúsos köleskását. Ma már csak halvány emléke él a köleskásának, de a kukoricakásáé annál élénkebb. A kukoricadarát forró, tejes vízbe szórták, s mikor a víz elfőtt, tejjel engedték fel, „szaporították". Zsírozva, tejjel vagy cukrozva fogyasztották. A 20. század elején csemegének számított még a főtt búza is. Egy éjszakán át ázni hagyták a búzát langyos vízben. Ez idő alatt a búzaszemek megduzzadtak. Másnap megfőzték és cukorral, mákkal meghintve fogyasztották. Ugyanilyen csemege volt később - szinte napjainkig - a mákos, cukros főtt kukorica. A babot, lencsét nemcsak levesnek főzték, hanem sűrű pépnek összetörve is kedvelték. A törött babot sültszalonna- és kolbászdarabkákkal, zsírral meghintve fogyasztották. Sokféle ganca készült burgonyából és kukoricalisztből. A kompérganca úgy készült, hogy a hámozott, főtt burgonyához lisztet kevertek, s tovább főzték, „amíg jól összerotyogott". Manapság hagymás zsírral meghintve fogyasztja