Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

5. Település, építkezés

42. kép. Faoszlopos, folyosóval épült lakóház. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. I960. formálgatják kis mintázó szerszámaikkal". Ezek az oromfalon megjelenő díszek, stilizált virágok, szőlő, tulipán, rozmaring és geometrikus minták, évszámok (43. kép) a vagyonosodó Sajó-Rima-völgyi református népnél az 1850-60-as évektől fogva terjedtek el, s tőlük a közelebbi barkó falvak, mint Velkenye, Sajópüspöki, Sajónémeti is előbb átvették. A díszes oromfalak, kőoszlopok, oszlopfők divatja a Barkóság belső vidékére az 1920-as évekig sem jutott el, amikor ismét változott az építődivat. Parasztkőművesek főként dél-gömöri falvakban (Bátka, Panyit, Hangony) éltek nagyobb számban. Mintáikat kövér vakolásra rajzolták metszőkéssel, utána pedig a fölösleges habarcsot kivájták, eltávolították, hogy a szükséges formák, homorulatok előtűnjenek. A kövér habarcshoz mindig aggteleki meszet használtak, mert az upponyit nem tartották megfelelőnek e célra. Az oszlopfőnek Szomolyából hozatott köveket cigánybaltával faragták ki. A Barkóság belső falvaiban is nagyobb ablakokat tettek, mint korábban, de vasrácsot az utcai ablakok nyílásába se raktak, zsalugátert és deszkából, vaslemezből készült ablaktáblákat sem használtak. A ház udvari ajtaja elé, az elszaporodó nyári konyhák ajtajába derékig érő, rendszerint lécekből készült ajtócskát rendszeresítettek. Ez a verőce (Hangony-völgy) vagy sarampó (Bélapátfalva vidéke) a tyúkokat (aprólék) zárta ki a házból nyáron, mikor az ajtót egyébként nyitva tartották.