Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

5. Település, építkezés

A házon belüli változásokat jelzi, hogy a régi fűtetlen hálókamrák helyett nagyméretű hátsó ház (szoba) épült az újabb házakban. Ez esetenként átvette az első ház szerepkörét, mert régi típusú lapos kemencét építettek benne, annyi változtatással, hogy a pitvarból fűtötték és füstjét szabadkémény vezette el. (A szabadkémény azonban nem volt szükségszerűen közbeeső állomás a régi kürtő és a mai kémények között.) Főzni továbbra is a kemence mellé épített rakottparhelten szoktak, s csak igen későn alakult ki a különálló konyha. Eredetileg a pitarban néhány lóca volt csupán, ott állt a káposztáshordó, dézsákat, edényeket, élelmet tároltak benne. A 20. század elejétől kezdve a rakott tűzhely, a csikóparhét elhelyezése révén vált a pitarból konyha fokozatosan, amihez élelemtároló komra csatlakozott. Változott a házzal a bútorzat is. Egykor a hálókamrában bakokra fektetett tölgyfa pallókon, deszkákra rakott zsúpszalmán aludtak. Csak az 1870-80-as években kezdtek elterjedni a fenyődeszkából készült, festett ágyvégű nyoszolyát. Ezeket asztalosok állították elő. Szalmazsákot raktak bele, derekaljai rá. Vastag dunna és 5-6 jól kitömött párna is tartozott az ágyneműhöz. Nappal a nyoszolya alá tolták be a tologónak nevezett, tömör kis fakerekeken guruló ágyacskát, amin gyerekek aludtak. Ez is a századforduló táján jelent meg nagy létszámú családok, az 1930-40-es évekig létező több generációs nagycsaládok bútorai között. Ugyancsak a komrában volt a helye a ruhanemű tárolására szolgáló szek43. kép. Vakolatdíszes házhomlokzat. Komoróczy M. nyomán. Sajópüspöki, Gömör m.