Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

5. Település, építkezés

A régi faháznak csupán egyetlen helyisége volt fűthető, a háznak nevezett szoba. Lapos tetejű kemencéje a hozzá tartozó padkákkal együtt a helyiség alapterületének közel egynegyedét foglalta el. Mindig a pitar felőli falhoz helyezték, a sarokba. Ülőpadkája így is az ajtóig ért. Eredetileg a kemence szája a szoba utcai ablakai felé nézett, csak a 19. század végén épített és átépített kemencéket „fordították" a pitar felé, s fűtötték kívülről. A kemence szája előtt alacsony sárpadka volt, amit kociknak neveztek. E fölött, a kemence szájnyílásának felső peremétől a mennyezetig érő, füstelvezető kürtő volt látható (40. kép), amit mogyoró- és fűzvesszőből fontak, sárral kívül-belül megtapasztottak és a kemencével együtt fehérre meszeltek. Többnyire hengeres formájú volt, s egyik oldalával szinte hozzáépült a kemence elülső falához. Néhol a kemence fölött haránt megdőlve a pitar fala felé tartott és az ottani szabadkéménybe vezette a füstöt. Az ilyen kürtőt sípnak nevezték. Azonban a sípos kemence csak a 19. század utolsó harmadában, a szabadkémény megjelenése után kialakult forma. Eredendően a kürtő egyenesen a padlásra vezette a füstöt. A padon (padlás) egy fekvő tégla alakú, két végén nyitott, ún. kis kemencébe torkollt, ami felfogta a szikrát. Ennek hossza 100 cm, szélessége 50-60 cm, magassága 25 cm lehetett, vesszővázát agyagos sárral tapasztották meg. Igazi kéményük az egykori faházaknak nem volt, a füst a fonott vért nyílásain, sátortető esetén pedig az üstök alatti lyukon távozott a padlástérből (38. kép). A kürtőhöz tartozott a kemence száját két oldalról fedező, kicsit előreugró kő, a cseresznyeg, amire a kürtő is ráépült. Kenyeret, kalácsot a kemencében sütöttek, a főzés pedig a kocikon, a kürtő alatti szabadtűzön folyt. A tűzpadka alatt volt egy fáslyukhak nevezett bemélyedés vagy üreg. A kemencét és a hosszanti oldalaihoz csatlakozó széles, magas párkányokat, alacsonyabb padkákat vályogból építették és pelyvás sárral tapasztották. Fenekébe a meleget jól tartó köveket tettek, s nagy hozzáértéssel szerkesztették meg a kemence tetejének vázát bordásán hajlított erős husángokból. A fal felőli kemencepárkányon, a sutyban a gyermekek szoktak tanyázni. A kemence szoba 40. kép. Kürtös, sípos kemence. Uppony, Borsod m. Herkely K. felv. kb. 1940-ben, NM F 76964.