Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

4. Közlekedés, szállítás, piac

36. kép. Tejterméket árusító asszonyok a piacon. Ózd, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. Lovaikat kettesével fogták be a szekérrúd két oldalára. Kizárólag szügyhámot használtak, a nyakhám (kumet) és a farhámmal kiegészített egészhám ismeretlen. A lovakat no, gyí szavakkal indítják, megállításuk a hó, hóha, a tolatás a cürrik, currik nye szavakkal történik. A jobbra terelés szava a tided, a balra terelésé a hozzád. Amikor hosszabb útra indultak, az ostornyél végével keresztet rajzoltak lovaik előtt a porba. A vasutak kiépülése előtt szekereken zajlott a vaskő, mészkő, a faszén, a kőszén, a fa és a nyersvas szállítása a Gömöri Érchegység és a Barkóságban megnyitott szénbányák, üzemek között. Pestre, Debrecenbe is szekereken fuvarozták a vasat. A gömöri fuvarosok társulatba tömörültek, az utak menten állások, csárdák, fogadók várták őket, s ennek a mozgalmas életnek egyik központja a 19. század közepén Ózd, s a közelében fekvő Vasvár-puszta volt. 1872-ben megnyílt a Miskolc-Bánréve vasútvonal, ezt követte a Bánréve-Borsodnádasd között épült keskeny nyomtávú iparvasút átadása (1873). A 19. század végén tetőző erdőirtások, tarvágások azonban még mindig sok fuvarra adtak lehetőséget. A régi fatengelyes szekereket, eketalyigákat kolimásznak nevezett zsiradékkal kenték a kopásnak kitett helyeken. Kolimászt tavasszal szoktak égetni tökmagból, kendermagból, s állítólag cserebogárból is. Egy cserépkorsót megtöl-