Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

4. Közlekedés, szállítás, piac

Sokféle kast, kosarat használnak, s ezek egy részét maguk fonják gyürűvesszőből (5. kép). A takarmányt nagy hátikasokban hordták az istállóba, de nem vették a hátukra. Villanyéllel, kötéldarabbal a fél vállukra függesztve cipelték. Hátikast nem fontak, gömöri emberektől vették a rimaszécsi, putnoki vásárokon (Domaháza, Hangony). Az 1930-as években kopott ki a használatból. Ugyanakkor kezdett elterjedni a hátyi, a puttony formájú hátikosár. Bélapátfalva, Borsodnádasd környékén előbb és jobban meghonosodott, mint a Hangony-völgyi falvakban, (Domaházán csak néhányat lehet találni belőle). Noszvaji kosárfonók készítették és árusították. Minden paraszti háztartásban volt egy-két hosszú kosár, amit hamvasba kötve hátukon cipeltek az asszonyok. Ez is háncsból készül, akár a hátikosár, s főként noszvajiáktól lehet venni. Régen gömöri szlovákok is hordták a vásárokra. Több méretben használatos, s a nagyobb vékás kosarakban akár 15-20 kiló terhet vihettek. Az 1920-as évektől sok barkó faluból hordták az ózdi piacra a vajat, túrót, tojást, gyümölcsöt, szemes terményeket, s árujukat ilyen hosszú kosárban helyezték el. Ezért ma már inkább piaci kosárnak nevezik. A háncskosarak kikopásával a hántolt fűzvesszőből fonott, de hasonló formájú hosszú kosarak jelentek meg (36. kép). A századforduló óta a főzött, hántolt füzvesszőből készült fedeles kosarak is elterjedtek, de már „lejárt a divatja" annak is. Ilyeneket a Barkóságban nem font senki, Egerből vagy a Tisza mellékéről járó árusoktól vették. Vihették kézben és karon is, de inkább a hamvas csücskeire kötötték elöl, a mellük fölött, a batu ellensúlyozása végett. A gazdaságban különböző méretű, félgömbölyű, kávás kosarakat használnak legtöbbet. Háncsból ritkán, inkább hántolatlan fűz- vagy gyűrűvesszőből szokták fonni. Sok gazda is értett hozzá, s legtöbb faluban éltek specialisták, akik másoknak is fontak ilyen kosarat. Ma főként cigányok foglalkoznak vele. Sok kell belőle, különösen krumpliásáskor. Kompért, tüzelőt kisebb méretű, szecskát, pelyvát egészen nagy kávás kosarakban hordanak Lapos fenekű, káva nélküli, kétfules kosarakat csak az utóbbi évtizedekben használnak. A babot, aszalt gyümölcsöt hosszúkás, de gömbölyű fenekű, bordás szerkezetű kosarakban tárolták. Vízhordó rudat csak néhány juhásztanyán és bányatelepen használtak. Vállukra fektetve vitték, s elöl-hátul a végein függő vashorogra akasztották a vizesedényeket. Neve váska, vácska (Járdánháza, Hangony, Csernely). Az 1930-as évekig - helyenként még tovább is - az ivóvizet mázatlan csöcsös kossóban, később demizsonban vitték a mezőre. Otthon öblös nyakú cserép kantában tartották egy fatönkön a pitarban. A kossót, a kantát, mint minden cserépedényt, a közeli gömöri fazekasoktól szerezték be. A ház körül rocskában, vödör formájú dongás faedényben hordták a vizet, majd az 1920-as évektől elterjedt a zománcos vödör, amit szintén rocskának neveznek. Ez átvette a kanta szerepét is, s az átalakuló konyhában a vízlócán kapott helyet. Csobolyót nem használtak minden faluban. Uradalmakban, bányákban erdei ölfavágóknál azonban megszokott vizesedény volt. Csemelyben és környékén szekérderékra akasztva szállították a gazdák. Domaházán csobánynak nevezték,