Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)
4. Közlekedés, szállítás, piac
egri, feldebrői kádároktól szerezték be, de a 19. században még nem használták. Dézsában jeges teleken hordtak vizet az istállóban tartott jószágnak. Ketten vitték két fülénél kézbe fogva vagy fülein egy rudat átdugva. Az 1920-30-as évekig a mezőn dolgozóknak rátában hordták az ételt. A rátót gömöri fazekasoktól szerezték be, s minden háztartásban legalább kettőt tartottak belőle. Egyet tejes ételeknek, egyet pedig zsíros, rántással készült levesnek, főzeléknek. Ezeket az 1-2 literes, széles szájnyílású fazekakat, mivel csak egy fülük volt, kantárban hordták (32. kép). Az ételhordó kantár ujjnyi széles szalagokból összeállított ritka háló, amit más célra nem is használtak. Amint a cserépfazekakat a két világháború között fokozatosan felváltották a zománcozott ételhordóval, a kantár is a lomok közé került. Az egyetlen fazékból álló, 32. kép. Kantárban vitt fazék, rátó. fedővel és lehajtható füllel készült ételCsernely, Borsod m. hordó az 1920-as évektől fogva terjedt Paládi-Kovács A. felv. 1959. d E i nevezése igen változatos, pl. kasztroj (Domaháza), kutyli (Kissikátor), kandli, nagykandli (Sajóvárkony). Ételhordónak a több részes, egymásra rakható edényekből álló együttest nevezik, ami az utóbbi 3^4- évtizedben terjedt el. A férfiak legnehezebb munkái közé tartozott a zsákolás. Nagy, 4-6 vékás parasztzsákokat használtak. Méretüket a malmokban régen kialakult vámolás módjával indokolják. Ugyanis a molnárok őrlés előtt - a zsák méretétől függetlenül - 1 ficsor (kb. 4 literes faedény) „vámot vettek" minden zsák terményből. Ezeket az „embernyúzó" nagy zsákokat gyakran két férfi cipelte, rakta fel a szekérre egy körömfának nevezett faeszköz segítségével (Domaháza, Csernely, Csokvaomány). Két piskóta alakú, 25-30 cm hosszú deszkácskából és két darab 15 20 cm hosszú, hengeres rudacskából összeállított keret ez, amelyet jól megmarkoltak a párban dolgozó zsákolok. A töreket két rúdra varrott vászonponyván hordták el a cséplőgéptől, különösen mióta a nagy takarmányos hátikasok megritkultak. Két személyre méretezett eszköz a soroglya is. Hagyományosan két hosszú rúd keresztfáit fonták be mogyoróval, fíizvesszővel, s hordtak rajta követ, vályogot, trágyát. A léces és deszkázott saroglya újabb. Rőzsét, szénát és szalmát laposkötél\e\ visznek a hátukon. A „fahordó laposkötél" (nevezik nyaklónak is), házilag készült cigány
