Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

4. Közlekedés, szállítás, piac

31. kép. Négylábú tarisznya (oldalról) Szilvásvárad, Borsod m. [1950-ig] Paládi-Kovács A. felv. 1959. 30. kép. Batyuzó asszonyok a Piac téren. Ózd, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. Vászon oldaltarisznyát, kenyeres tarisznyái a férfiak használtak. Ennek mérete 30x40, 40x50 cm volt, s a 20. században korcba fűzött madzaggal készült. Vállra már ritkán vették. Szívesebben akasztották vállukon vitt botra, kasza-, kapa-, fejszenyélre. Az 1940-es évekig a falusi gyerekek kis vászontarisznyával jártak az iskolába. Libát, disznót őrző gyerekek nyakában az 1950-es évek végéig lehetett látni tarisznyát (Hangony, Kissikátor). A kasza élesítésére szolgáló szerszámokat (fenkő, kaszaüllő, kalapács) ma is fenes tarisznyában tartják és kaszanyélre akasztva viszik magukkal. Bőrtarisznyát főként a pásztorok (59. kép), erdőkerülők, vadászok hordtak és a módosabb gazdák. Utóbbiak csak „érdemesebb helyekre", pl. vásárba vitték magukkal. Manapság a bányászviselet tartozéka a bőrből varrott oldaltáska. Az üzemekbe bejáró munkások többsége is válltáskát hord, amit üzletekben szerez be.