Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

tart a kukoricafosztás. Párosával összekötve és hosszú koszoróba fonva hordták fel a termést a padlásra, s rakták fel a kakasüllőtt száradni. Mindkét kapásnövényt részes művelésben termesztették, feles vagy harmados földeken. A gazda dolga volt a szántás és a termés beszállítása a faluba, a részes munkásé az egész évi munka. Sorhúzó vagy eke után egyiket sem vetették. Kapával akkurátusan kiásott fészekbe, kis güdrökbe ültették az összes kapásnövényt. Ültetéshez, kapáláshoz, töltögetéshez (a kukoricát is töltögették) háromszög alakú, lapos kapát használtak. A Kenderfőd általában rét melletti, fekete ajfőd a települések közelében. (Helynévként minden falu határában ismeretes.) Alapos talajművelést, három szántást kapott. Először ősszel, aztán márciusban, végül májusban szántották meg, és az utolsó szántás előtt lóhúggyal szokták megöntözni (Bolyok). Az utolsó szántást követően mindjárt meg is boronálták, és lehetőleg május 15-ig elvetették a kender magját. A vetést férfi végezte, a búzavetéshez is használt magvetőből. A vetéshez sok hiedelem, szokás kapcsolódott. Búzavetés előtt egy-két marok gabonát a háta mögé dobott a gazda „az ég madarainak" és feltűrte a gatyaszárat, hogy ne legyen gazos a vetése. Kendervetés napján rántottát früstökölt, hogy szép sárga legyen a kenderük. Mákos csíkot aznap nem ajánlatos enni, mert akkor sok bondorja (apró, vékony egyede) lesz a kendernek. Vetés után a magvető abroszt magasra dobta, hogy olyan magasra nőljön a kender. A gazdasszony már a vetőmag tisztításakor elővigyázatos volt, s restálás után minden lépésnél letette a kendermaggal megtöltött zsákocskát. Ezzel azt kívánta elérni, hogy minél több virágos kender (paszkonca) keljen majd ki, mert az értékesebb volt, mint az őszre maradó magvas kender. *** Legfontosabb házi iparuk a szövés-fonás volt. A kender feldolgozása az asszonynépnek csaknem egész évben adott valami munkát, mert a virágos kendert (Borsodnádasdon paszkonca) már júliusban (Bolykon Szt. Anna július 25. után) kinyőtték, a szövés pedig tavasszal esedékes munka. A markonként kihúzgált kendert szárították a napon, majd kívékbe kötözték (3-4 marékból volt egy kivé). 20. kép. Kompérásás. A burgonyát kosarakból vászonzsákokba töltik. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1961.