Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

háromszor szántották meg őszi vetés alá. Pünkösdkor volt az ugarszántás, július elején a második szántás és szeptemberben a harmadik. Tavasziak alá csak egyszer szántottak. Tagosított határokban több takarmányt termesztettek, megszaporodott a marhaállomány, a juhnyájak pedig az erdőre szorultak. Az 1910-20-as évektől a nyomásos határokban is megszűnt a fekete ugar, helyette takarmányt vetettek (szarvaskelet, lucerna, bükköny, herefélék). A szántás helyenként - Domaháza, Sikátor, Zabar - még az 1950-es években is fagerendelyes kerülő ekével történt (14. kép). Ennek fontos alkatrészei (ekefej, kormány, ekevas, talp, farslóf) vasból voltak, de az ekeszarv, a gerendely és az ekecsök fából készült, akárcsak a talyiga alkatrészei (vezérfa, csákató, vánkos, tengely). Az ekét a gerendely végébe szúrt ragasztószög és a patying kapcsolta a talyigához, a tézslái pedig a vezérfa végén levő vashorogra (csikótó) akasztották. Domaházán és környékén még az 1960-as évek elején is ökörrel szántottak, tehenet nem igáztak. A párosával befogott ökrök járma a tézslafejve volt kapcsolva a járomhoz tartozó nyakszöggel. 14. kép. Fagerendelyes kerülő eke. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. Hegyoldalakon 3—4—5 méter széles, még ma is látható teraszokat alakítottak ki, amelyeket széles, „szőrös mesgyék" választottak el egymástól. 14 fogatás (ekeforduló) tett ki egy ilyen borozdát. (Parlagból, gyepből kisebbet fogattak, s