Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)
2. Erdőhasználat
mint rögtönzött létrát támaszt neki a fa törzsének, majd a fa ágain mászik feljebb. Pipáját szájában tartva füstöt ereget, hogy a méheket távol tartsa magától. Vagy kikopogtatja őket az odúból vagy büdöskővéi füstöli ki. Akkor baltájával kiszélesíti a röp~iyukat és egy fakanállal kimeregeti a mézet a fa ágára - vagy bal karjára akasztott vederbe (3. kép). Fűrészt is visz magával, hogy kisebb zajt csapjon, ne hívja fel a kerülő figyelmét. Néha egy-másfél méter magas ablakot kell vágnia. (Az olyan odú, amelynél csak 50-60 cm-es nyílás kivágása szükséges, szerény zsákmányt ad.) Az erdei mézvadászat lenézett mesterség volt. Jobb gazdák csak titokban űzték, kizárólag saját szükségletre. Eladásra a pásztorok, szegény zsellér, napszámos emberek zsákmányoltak mézet erdei rajoktól. Sokuknak azért otthon is volt méhesük, s napjainkra a házi méhesek mellett (4. kép) az erdei mézzsákmányolás már elvesztette korábbi jelentőségét. Ma sem elhanyagolható viszont a gyűjtögetés, különösen a gombázás haszna. A sok tölgyeserdő aljnövényzete dús és különösen gazdag, változatos gombafajok tekintetében. Kora tavasszal kucsmagomba, tövisalja gomba, majd májusi pereszke található nagy mennyiségben. A nyár pedig ontja a legfinomabb „piacos gombákat". Ezek között a sok ehető tinóra (vargánya) fajta áll az első helyen, de a rókagomba, az őzlábgomba, a kékhátú és piroshátú galambgomba és a finomnak mondott császárgalóca is bőven kerül a gombázók kosaraiba. Az Upponyihegység erdeiben szekérszámra lehet szedni a csupros gombának nevezett gyűrűs tölcsérgombát. Ősszel szedik a vágásokban termő csirkegombát, szekfűgombát, rizikót, s néha még a tél küszöbén, novemberben is gombáznak. Késő ősszel mohos tölgyek alján, a haraszt között, tuskón terem a buggyos kalapú, fényes gévagomba (tőkegomba, laskagomba). Szokásban volt, hogy a gévagombát termő tuskókat kivágták és hazavitték. Otthon árnyékos helyen, pincegádorban leállították, vízzel és néha trágyalével megöntözték. Még karácsonykor is friss gombából főzhettek levest. A kora tavaszi szentgyörgygomba, a harmatgomba, a csiperke inkább a legelőkön terem meg. Tejelő keserű gombát is gyűjtenek olykor, tűzön vagy a hamujában pirítják meg. Ujabban olajban sütik ki a kalapját. A vajgomba, cepegomba, s az őzláb sem kell mindenkinek. 4. kép. Méhes fonott szalmakasokkal. Hangony, Gömör m. Paládi-Kovács A. felv. 1962.