Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

2. Erdőhasználat

Méhészettel sokan foglalkoznak - gazdák, pásztorok, bányába és gyárba eljáró munkások is -, de az erdei méhrajok felkutatásához, a vadméhek mézének elvételéhez kevesen értettek. MOLNÁR Balázs részletesen bemutatta ezt a tevékenységet Domaházáról. Ott úgy tartják, hogy az erdei méheket augusztus közepétől érdemes megkeresni, amikor már elegendő mézet gyűjtöttek odóikba. A méhvadász először is egy erdei tisztásra megy, a virágokról befog egy méhet, s azt ráengedi a magával hozott lépre, amit előzőleg mézes vízzel lelocsolt. A lépet, sonkolyt vagy egy magával vitt nyárskaróra vagy egy bokor ágára tűzi. Legfontosabb eszköze a méhfogó, abban tartja a fogságba esett méheket. Tehén vagy ökör szarvából készült, csonka kúp formájú egyszerű eszköz ez (2. kép), amelynek egyik lefűrészelt vége eltolható deszkalappal fedhető be, a másik végét fapálcikákból készült rácsozat zárja. A tülökdarab hossza 8-10 cm, átmérője 4-5 cm, tehát zsebben elfér. A befogott méhet a tülökből a csalétekre engedi, s megvárja, amíg az visszatér a társaival. A visszatérés idejéből már következtetni tud az odú távolságára is. Akkor a lépen gyűjtő méhek közül befog 6-7-et és szerszámaival elindul az odú irányába, amit már az első méh kiengedésekor megállapított. Amikor elbizonytalanodik, újabb méhet enged ki, s annak röptéből ismét megtudja, merre kell mennie. A méhfogó rostélyát tenyerével letakarva, a deszkalapocskát elhúzva és a tülökbe ezáltal fényt engedve szabadít ki egyegy fogoly méhecskét. Amikor az odút megtalálja, egy lecsonkolt gallyas fát, 2. kép. Vadméhek befogására szolgáló tülök, méhfogó. Domaháza, Borsod m. Molnár B. nyomán 3. kép. Mézrablás. Domaháza, Borsod m. Molnár B. nyomán