Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

11. Népzene, tánc és játék

A keleti palócok, barkók csárdásai a Zagyva-Tarna vonalán elválnak a nyugati palóc csárdás tánctól. Nyugatabbra a csárdásban a lassú és a friss rész között éles a váltás, keleten viszont nincs észrevehető váltás a lassú és a friss rész között. Néhol meg sem különböztethető, ezért célszerűbb egyrészes csárdásról beszélni. A barkóknál gyakori, hogy a párok egymást elengedve, szemben táncolnak, miközben a férfi a verbunkban ismert figurákat is járja. Egyébként kétféle felállás ismert: a párok vagy egymással szemben állnak, vagy egymás mellett. Utóbbi esetben egyik kezüket csípőre teszik, a másik kezüket pedig egymás vállára. Észak-Heves átmeneti terület a nyugati palóc és a keleti barkó táncdialektus között. Hevesben az átmeneti csárdásformációban a lippentős-mártogatós táncmotívum is szerepel. A barkóknál ez a motívum a menyasszonytáncban voltjelen. A 20. század eleji leírás szerint mártogatósan, billegősen járták a csárdást a menyasszonnyal. A sebes csárdás, a szapora tánc után dajcsoltak egyet. Ez abból állt, hogy valamelyik németes indulóra néhányszor körű 11 ej tették a házat, s közben a legények a tenyerükkel nagyokat csapkodtak a mestergerendára. Ezzel a lakodalomban vége volt a táncnak, a cigányok vacsorázni mentek. A várhatónál hézagosabbak, szórványosabbak a pásztortáncok adalékai. Pedig ezeket egykor nem csupán a híres juhászlagzik, juhászbáldok alkalmávaljárták, hanem a parasztok mulatozásain is. A botforgató juhásztáncot Bélapátfalva környékén az 1930-as években fényképezték (77. kép), s a lépéseit is leírták több-kevesebb pontossággal. TAKÁCS András a gömöri 76. kép. A vasvári tánc lépéseit bemutató férfi. Sajónémeti, Borsod m. Molnár B. felv. 1953. NM F 112535. 77. kép. Botforgató juhásztánc. Mikófalva, Heves m. Gönyey S. felv. 1932. NM F 63883.