Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

11. Népzene, tánc és játék

Jónapot éldes bujtárom, Gondolod-e, van-e károm? Nincsen károd, de nem is lesz, Míg a nyájad kezemen lesz. Eregy, fogd meg azt a bobost, Vagy azt a suta kolompost, Hadd legyek hús a tömlőbe, A bográcsba sülve-föve. Hát a bobost hova tetted? Jó emberrel megetetted. Kutyád itta meg a vérit. Kóbi vitte el a borit. (Domaháza) A Barkóságban a régies szövegű és dallamú népdalok a legutóbbi időkig kedveltek voltak, s a pentatónia olyan erősen tartotta magát, hogy még az újabb dalokat is mintegy „visszaénekelték" a régiesebb stílusba. A palóc és barkó vidéken az új stílusú népdalok előadásában más tájakhoz képest feltűnő a díszítéses előadásmód, a melizmák gyakoribb előfordulása, a giusto, azaz a feszes ritmusú dalok lassúbb, méltóságteljes éneklése. LAJOS Árpád kutatásaiból ismeretes, hogy a Barkóság népzenéjének milyen jelentős rétegét jellemzi a so-la kádencia és a la-pentatónia. Ettől az archaikus dallamsajátságtól a dél-borsodiak, köztük a matyók is idegenkednek, s Borsodban egészen elszigetelt jelenségnek látszik. Például a Szépen legel a kisasszony gulyája kezdetű dalt egyedül a barkó falvakban éneklik so-la kádenciával. E dallamok tengelyében álló harmadik sor az idegen számára szinte az unalomig hangzik, mert olyan sokféle szövegre éneklik. Ez a kupolás szerkezetű, ereszkedő dallamsor a régi stílusból Öröklődött át az új stílusú dalokba is: Nem bánom, hogy parasztnak születtem, De még azt se, hogy számadó lettem, Birodalmam egész báró járás, Magam vagyok egy számadó juhász. (Domaháza) LAJOS Árpád barkó specifikumként említ egy tizenegy szótagos, négysoros, ereszkedő szerkezetű, /û-pentaton hangsorú pásztordaltípust is. (A pásztordalok többsége tíz vagy tizenkét szótagos.) A pásztor- és betyárdalok archaikus parlando-rubato üteműek és szövegükben is helyi kötődésűek: Vajdavári pusztán, sok ligetek vannak, Amit oda visznek, mindent eltitkolnak, Nékem is van benne harminchárom tinó, Bal szarvára írva, mind prédára való. (Domaháza) Egyelőre párhuzam nélkül álló sajátsága a borsodi barkó népzenének, hogy a parlando-rubato ütemű pásztordaloknak ott tempo giusto ütemű, tehát táncdalváltozatai is vannak. Ez nem csupán a pásztor- és parasztdalok kapcsolata miatt