Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

9. Az esztendő ünnepei jeles napok

deresre ítélte és a csendérek végre is hajtották az ítéletet. Hétfőn és kedden este hasonló rendben folyt a mulatság, a tánc. Böjtfogadó szeredán hajnalban a mulatság vaskos befejezése, a farsang eltemetése következett. Egy hamis legény kopottas ruhát vett fel, s a táncolók között elkeveredve úgy tett, mintha összeesne. A bíró parancsára felravatalozták egy saroglyára, mert közben „az orvos" megállapította, hogy meghalt. (A vizsgálat a legény nadrágjának kigombolásából állt. Annak nemi szervére mutatva közölte, hogy nincsen benne semmi élet.) Ezután a pap és a kántor szerepét játszó legények az egyházi szertartást parodizálva megadták a halottnak a végtisztességet. Trágár kifejezésekkel megtűzdelt búcsúztatójuk után lepedőt dobtak a „halottra," majd a csendérek saroglyástól megragadták, kivitték az udvarra és ott leborították a földre. Ezzel feloszlott a farsangi ijó. Délelőtt a leányok hamvazkodni mentek a templomba, a legények pedig még egy mulatságot szerveztek maguknak. Ijesztőnek (maskara) öltöztek fel, kolompokkal, csengőkkel szerelték fel magukat, s elindultak a faluba kerülni. Legijesztőbb volt a mumma (bohóc), aki kosfejet rakott a fejére, birkabőrbe öltözött és botra tűzött varjút lóbált a kezében.* A bíró, a csendérek, katonák ezen a felvonuláson is régi jelvényeiket viselték. A többiek zajongtak, ha mást nem, rossz tepsit, fazekat vertek és kolompoltak. Betértek az udvarokba és a háziaktól kapott lisztet, szalonnát, tojást és kolbászt kosarakba gyűjtötték. A kerülés (koledálás) végén az egészet odaadták a fonóház gazdasszonyának, aki még egy jó lakomát állított ki estére a legényeknek. A farsang utolsó két mozzanata a barkó falvak többségében nem különült így el, s már a farsangtemető aktus is az egész falu nyilvánossága előtt történt. Például Királdon az //óból a halottat két legény saroglyán a kocsma elé vitte. Ott letették a földre, felültették, rossz cserépfazekat nyomtak a fejére. Amikor minden bűnét elsorolták, az egyik legény botjával lecsapta a fazekat és ezzel el volt temetve a farsang. Már ISTVANFFY említette, hogy a legtöbb borsodi barkó faluban rabot hordanak farsang végén. Két legényt tetőtől talpig becsavartak szalmakötéllel és kerékkötő láncra verve vezettek végig a falun. A rabokat kísérő menetben lányok is voltak. Régen duda, később muzsika (hegedű) szólt a menet végén, s minden kapuban megálltak az adományokat összegyűjteni. Rabhordás követte a farsangi ivót az 1930-as évek elejéig Upponyban, Sajómercsén, Sátán és Csernelyen is. * A mumma, muma barkósági tájszó, a köznyelvi 'mumus' megfelelője. A szó használata Sajópüspökitől Domaházáig, az egész Hangony-völgyön végig kimutatható. A mumma olyan maszkos alakoskodó, aki a fonóházak leányait ijesztgette, s ősztől tavaszig az esztendő több napján megjelent, mint 'ijesztő'. Lásd ehhez Lajos Árpád: Borsodi fonó c. kötetét. Április elsején, a „bolondok napján" a legények mummának (maskarának) öltözve az utcán le-föl járva ijesztgették a fiatalabb nőket és a gyermekeket (Uraj, Szentsimon). Dobosy László (1989) Hangonyból közli az egész vidéken ismert tréfás szöveget velük kapcsolatban: Április bolondja, Felmászott a toronyba, Megkérdezte hány óra? Fél-tizenegy, Bolond az az egy.