Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

9. Az esztendő ünnepei jeles napok

71. kép. Farsangi rabvágás. Sajónémeti, Borsod m. Molnár B. felv. 1953. NM F 112665. Sajónémetiben 1953-ban felújították a rabvágás szokását. Ott a játék szereplői a következők voltak: két rab, két hévér („fegyveres" kísérő) és a bíró. A hévérek egyik kezükben a rabok láncát tartották, a másikban a pallost jelképező tilónyelvet. Húshagyó kedden délután a falu közepén rendezték meg a rabok kivégzését. Letérdepeltették őket a földre hintett szalmára, egy-egy rossz cserépfazekat nyomtak a fejükbe (71. kép). A bíró hosszú, rigmusba szedett beszédet mondott, s fejükre olvasta az összes lopást, ami csak történt az előző évben. ítélethirdetés után a hévérek lecsapták a fejükről a fazekat, mire a rabok felugrottak és elfutottak. A rabvágás annyira kedvelt dramatikus játék volt a vidéken, hogy itt-ott lakodalom végén is játszották (Csernely, Sajóvelezd). A farsangi ivó máig a legtöbbet emlegetett mulatságként él a nép emlékezetében (Szentsimon, Hangony, Zabar). Farsang vasárnapján reggel a szegényebb gyerekek nyárssal a kezükben jártak házról házra és a következő mondókát adták elő: „ Oh, óh fas sang, kedves idő, Elmúlt már az ó esztendő, Ez újban is vígadjanak, Ha nem adnak szalonnát, Farkas hordja a disznát,