Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái

fosztó, ahová estefelé a legények is betértek. Előzőleg a fiatalok a Csörök-dombon gyülekeztek s ott beszélték meg, hogy aznap melyik család udvarára vagy kiskertjébe mennek rostálni, válogatni a lányok. A háziak, hogy serkentsék a munkát, a hüvelyek alá gyümölcsöt tettek. Mivel a legények inkább a rostába kavartak, ezért tréfából azoknak aljára vadókot tettek.

70 A kukoricafosztás szintén kitűnő alkalmat jelentett a lánykísérő legénycsapatok hívatlan, de jó néven vett látogatására - a szintén monoton munka megkönnyítése miatt Őrhalomtól Ludányhalászin át Sajónémetiig. A kukoricafosztás óráiban egy-egy, a hangulatot jobban derítő legény vagy férfi tréfás fejtörőkkel vonta el a többiek figyelmét. Ilyen volt az egy-egy falubeli személy vagy pár ismertetőjegyeit körülíró ,,Kik ezek?" vagy a „Jön a kosár, mi van benne?" elnevezésű. A tollfosztóban azonban már gyakorta fogadta őket mérges vagy hamarosan kiutasító asszonyhang, míg a lányok finom kóstolóban részesültek. A társas együttlétet biztosító és legalizáló munkák között kitüntetett szerepet és helyet töltött be a fonó. Az a sajátos „intézmény", amely évszázadok óta a Palócföldön is magába sűrítette a munka-tanulás-játék-szórakozás együttesét. Gyűjtőterületünk s a téma ismerői jól tudják, hogy a fonó újabb, folklorisztikai és társadalomnéprajzi kutatói között Lajos Árpád neve és munkássága meghatározó. A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárában őrzött cédulái bizonyítják, hogy már a palóckutatás megindulása előtt a Cserháttól az abaúji Hegyközig húzódó széles sávban, amerre csak megfordult, izgatta ez a néprajzi komplexum.

71 Témánkból adódóan érthető, hogy mi is számos adatra leltünk az e munkába való belenevelődéstől a fonó „működésén" át a játékok s a közös mulatságok fajtáiig. Kazáron „a nagyobbak előtt való" kislányok még csak varrni jártak össze téli esténként, szombat és vasárnap. Itt beszélgettek s hallgatták az idősebbek (anya, szomszédasszonyok) mesélgetését, tanításait. Az ügyesebb kislányt már iskoláskorban, 11-12 évesen fonásra fogták. Számára a „paripaguzsalyt" az apa vagy más ügyesebb férfi készítette el. A bodonyi iskolás leánykák sorra jártak fonni, vagy édesanyjukkal esténként vegyesbe. Mikorra kikerültek (az iskolából), attól kezdve megfogadták a fonót. Itt a következőképpen alakult egy-egy téli időszak leányfonó rendje. „A hóstyai lányok gyakran elég kevesen voltak, úgy kilencen. De minden falubeli napközben otthon fonyt, fonóházba csak este ment. A hóstyaiakon kívül külön volt az Oszőg: Kis-sor, Másik szög. A Főszögön: Nagy-sor, Béres-sor. Korosztály szerint meg külön a 13-16, 16-19 és a 2023, megint külön a vén, a már 24-et is eltöltött lyányfonó."

72 Tarnaleleszen s másutt is a fonóba illett vinni különböző mennyiségben, alku szerint kukoricát, mákot, búzát, petrót vagy fát. Fonót, „házat" elesett öreg- vagy özvegyasszonytól, leánypajtásuk szegény rokonjától béreltek egész télire. Általában a külön lányfonó tartását az ismétlőiskola elvégzése után támogatták (természetbeniekkel is) a szülők. A fonás bevett időszaka november eleje-közepétől februárig tartott, de ha korábban megjött a hideg, úgy mindenszentek utántól farsangig tartott ez a dologidő (Felsőtárkány). Mikófalván az 1800-as évek végén már István királykor(l) megfogadták a fonóházat. A nagylányok 1 véka búzát, 2 marék kendert, fél meszely mákot, babot és egy tucatnyi pár cső kukoricát fizettek. A kisebb lányok mindennek a felét, míg a legifjabbak a negyedét adták a háziaknak. Persze, az utóbbiak csapata csak este 8-9 óráig lehetett együtt.

73 70 Söregi Pálné Szőke biszi Gizella. 71 IMJOSÁ., 1965., 1970. és 1974. 72 Germán Istvánné Jakab Erzsébet sz. 1904. sgy. 73 ENA 8-67. Bakó F., gyűjtése.