Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái
A napközben vagy kora este fonó leányok játékai - miként Lajos Árpád is utal rá testmozgató és edző jellegűek, a (főként más nembéliek előtti) nyilvánosságot egyáltalán nem igénylők. Ilyenek voltak például a „pecsenyeforgatás", az erotikus mozgást is utánzó „bunkó", a „farba kakas", 74 a „síkállózás" (Egerbocs), a „csíkozás" (Mikófalva), a padlón hajladozó „hajózás" (Bátor) stb. A sorra vagy fogadott fonóba járó, különböző életkorú leánycsapatokat a „hozzájuk illő" (általában idősebb) fiúk, legénykék, legények bandája kereste fel úgy 7-8 óra tájban. Kopogással, kiáltással, vagy énekszóval jelezték érkezésüket, s rövid ódzkodás után illett őket beengedni, hogy előbb az asztal körül letelepedhessenek. Egymás közti vagy az ott lévőknek is szóló beszélgetésük, tréfálkozásaik az unaloműző, egyszerűbb szabályú kártyázás (filkó, zsíros, huszonegy, durák) közben zajlott. A vegyes és társas, párcserélő s találós játékok számos változata egyként volt ismerős a Palócföldön. így a „kútba estem", a „tetszik a párod?", „utazás", „mit visz a hajó", „fordulj, kisszék!", valamint azok a tréfák, gúnyolódások, amelyek a kívülálló számára gyakorta durva vagy sértő mozzanatúaknak tűnhettek. Ezek célpontja a suta és bátortalan vagy az önhitt legény és a rátarti vagy túl naiv lány volt. Mulatságot, egyfajta meghitt ünneplést a fiatalok szintén fonójukban tartottak. így Andráskor táncoltak (Sajőnémeti), de hasonlóképp „csak egyszerűen" a böjti vasárnapokon, míg a nagylányok Lucakor hangosabb összejövetelbe invitálták udvarlóikat (Bodony, Bükkszék). A leányok maskarázásáról már előbb szóltunk, s ezzel némelykor legénykísérőiket is ijesztgették (Bükkszék, Szilvásvárad, Rimóc, Mátraszőlős). Karácsony estjén az idősebbek szintén fonójukban várták az éjféli misét. Oda a leányok diót vittek, a legények megtörték s almával együtt közösen ettek belőle (Tarnalelesz). A dió ilyenkor a hosszú, esti kártyázás nyereményéül is szolgált, mert nem illett pénzre játszani (Bükkszék). Rimócon és Mikófalván a fonóházban a fiatalok közösen állítottak karácsonyfát; otthonról hozott dióval, almával és szalagokkal díszítették az ünnep viliája előtt két nappal. 75 Fonóbált általában farsangkor tartottak, ám gyakorta február utóján, amikor a fonás, mint munka lezárult. Tardonán az Alsó- és a Felsőrész fonói egymáshoz mentek vendégeskedni. Szilvásváradon sokszor Júlia-nappal együtt ünnepeltek úgy, hogy a házigazda édes bort készített, a lányok herőcét, pampuszkát, rétest, krumplilepényt, morványt és bort vittek a fonóba, ahová az idősebb asszonyokat és a férfiakat is elhívták. 76 A mindkét nembéli fiatalságnak ez a kitüntetett színtere és a viselkedést, illemet, íratlan erkölcsöt szabályozó, a párválasztásra erőteljesen felkészítő és orientáló intézmény, a fonó a Palócföld széles régiójában különböző időszakokban szorult háttérbe, bomlott fel. Sajópüspökiben például 1944-ig fontak, utána kendert már nem vetettek. Mátraszőlösön kb. 1950-ig állott fenn a fonó, míg Szilvásváradon 1951-ig, mert abban az évben szűnt meg működni a vízi hajtású kendertörő. Bükkszéken a teljes „kollektívtől", 1959-től számítható a fonóélet elhalása, míg ugyanez Ludányhalásziban egy évvel később következett be. A legtovább Rimóc lányai, de inkább asszonyai tartottak fonót, mivel 1968-ig a háztájiban is fogtak (választottak) kendert. Őrhalomban s több nógrádi, hevesi településen e társas együttlét egyfajta továbbélése volt még a kézimunkázó nagybarátnők összejárása, de az elmúlt 2-3 évtized során mindenütt presztízsét vesztette a stafírungot maga díszítő leány és munkája. A szirupos televízió-sorozatokból vagy a csempemintákról vett alakzatok immár a vőlegény vagy a jó barát automata zenegépét portól védő subázott terítőn díszelegnek. 74 ö. Huszár Gyuláné Varga Kocó Margit (Bükkszék), sz. 1909. sgy. 75 Szabó Jánosné Vincze Teréz sz. 1920. és ENA 8-67. Bakó F. gy. 76 Antal Lajosné Berecz Erzsébet sz. 1922.
