Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái
színek változatosak s a település sajátosságaira utalók, hiszen az iskola, nagy ház, kocsma, juhhodály, kaszinó, csűr, olvasóköri helyiség, kultúrház vagy szövetkezeti iroda stb. került lejegyzésre adatközlőinktől. A bálok fogadása, rendezése és szervezése legtöbb helyen a legidősebb legénycsapat íratlan büszkeséggel vállalt feladata volt. Azok az első legények, akiknek már „nagyszeretöjük" volt, vállaltak felelősséget a (viszonylagos) rendért, kértek engedélyt bírótól, jegyzőtől s a tisztelendőtől. Ok fogadták - akár több tucat kilométerről is - a környék népszerű zenészeit, intézték a belépők, a díszítés, előkészítés (étel-italrendelés) fontos mozzanatait. Említik azt is, hogy a bálfogadáshoz ezért induló pénz, ügyesség és gyakorta ravaszság, elnézett pimasz merészség szintén szükségeltetett, így egy kis haszon is került, de legfontosabbnak az számított, hogy mindenki jól mulasson. A bálok lezajlása közismert: a 14-15 éves lányokat közeli hozzátartozójuk kísérte és felügyelte, míg az idősebbeket szeretőjük vagy annak társai kísérték, tartották szemmel. A más falvakból eljött cimborákkal az ismeretség fokától függően törődtek, s ellentétben a közhelyszerű ismeretekkel, nemigen bántották vagy tolták háttérbe őket. A bálok belépői (pénz vagy természetbeni) nem voltak különösebben jelentősek, inkább jelképes értékkel bírtak. Kórusbál néven Szilvásváradon a református egyház az iskolában szervezett rendszeres összejövetelt télen. Sajónémetiben karácsony harmadnapján bérelt házaknál jöttek össze, s ide muzsikásokat Putnokról, vagy kedvelt cigányzenészeket Bótáról hívtak, fogadtak. Az itt-ott máig fennmaradó batyusbálnak szintén a téli szombatesték voltak emlékezetes napjai. 66 A palócföldi farsang hagyományos háromnapjának ivóbéli és báli szokásait, dramatikus megnyilvánulásait, az udvarlás és a párválasztás rituáléjában betöltött szerepét K. Kovács Péter, Bakó Ferenc, Lajos Árpád, Ujváry Zoltán és Paládi-Kovács Attila közleményeiből immár kiválóan ismerjük. Éppen ezért - bár gyűjtéseink szép számmal vannak - nem részletezzük a „háromnap", már Reguly által is feljegyzett szokáskörét. 67 Ehhez hasonlóan gazdag az ismeretkörünk a húsvéti nagyhét s ünnepnapjainak tradicionális rendjéről, így a több korcsoport locsolkodását és megvendégelésüket követő esti bál(ok)ról. Nádújfaluban áprilisi jó idő esetén a piactéren jöttek össze a fiatalok. Ott ilyenkor céllövölde és ringlispíl is működött, s majd csak ezután kezdődött a felnőtt házasokkal közös húsvéti bál 6S A majális alkalmával udvaron vagy nagyobb szabad térségben, így Tarnaleleszen a határbéli gyepre kivonulva mulattak, táncoltak estig a fiatalok. Szilvásváradon viszont a templomkertben rendezett „belépős bálba", még ha menyasszony volt is az illető, anyja(!) kísérte el. A szüreti bálok változó sikerrel, fel-fellendülő divattal és buzgalommal, főként a Darányi-féle ajánlást követően terjedtek el sokfelé. A községi búcsúbálok - még a vidékünkön is gyakorta észlelt szocreál demagógia ellenére - mind a mai napig fennmaradtak, s őrzik a palócföldi tradicionális „vendégség" értékeit, a közösségi társas szórakozás minden lényeges megnyilvánulását. 69 Egy-egy bálról hosszú hetekig beszélt, adott s vitt hírt a falu szinte minden tagja. Igazán nem is nehezteltek a jól táncoló, ügyes, ám a hajnali fekvéstől kissé nehéz fejű legényre, amikor a bálban fáradva azt mondták neki munkájára az idősebbek: „Ha vágytál a bálba, tartsál ki". 4b. A fiatalság együttlétének és a közös szórakozásnak is alkalmat adó összejöveteli forma a különböző társasmunkák köre. így például Mátraszőlősön a nyárvégi babKovács Vincze Gyula sz. 1900. (Sajóvelezd). Reguly A., 1857. (1975). ö. Nagy Dezsöné Tóth Ilona (Nádújfalu), sz. 1913. sgy. Vö. Kriston VíziJ., 1984b.
