Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - Játék és szórakozás Pusztafaluban
rabb jött fel a fövő víz tetejére, azt kikapták és az udvaron titokban olvasták el a papírra írott férfinevet. Mire az étel elkészült, akkorra a legények is beállítottak. Hozták a bort hangos jókedvvel. A vacsora elfogyasztása után a fonónapokon szokásos játékokkal töltötték az időt, és sorra vették egymás kedvelt nótáit. Volt, aki eközben a konyhában maskurának, Lucának öltözött, és nyakába csengőt akasztva egy-egy boszorkány vagy ördög alakkal ijesztgettek a fonó népét. Ezek a maskurások a szomszédos házakhoz is bezörgettek s az ablakon át rémisztették a bentlevőket. A fiatalok ezen az éjszakán hajnalig együtt maradtak, átfonták Lucát. A karácsonyig tartó fonás általában az ünnepi hét csütörtökén fejeződött be. Körülbelül a századfordulón a fiatalokéhoz hasonlóan közös fonót tartottak fenn a menyecskék és az idősebb asszonyok. Ilyenkor férfi nemigen ült be közéjük. A 20-as években már" a nők fonója is korosztályra bomlott és sorba járóvá vált. Ide, a menyecskék, illetve az idősebb asszonyok csoportjához eljártak a férfiak is, akik a házigazdával együtt beszélgettek, „bundára", „tromfra" durákoztak vagy filkóztak. Az idősebb asszonyok a fonás közben kerítettek sort gyermekeik jövőjének megbeszélésére, itt kommendáltak egymás leányának, fiának „megfelelő"'jövendőbelit is. Az egy-egy család részére mindenkor szükséges fonálmennyiség általában farsang végére készült el. E munka bevégzését ünnepelték s kötötték össze egyrészt a fonóbeli társas vigalmak, másrészt pedig a farsang időszakának elbúcsúztatásával. Farsang végin, utolsó farsangkor még egy bált tartottak a fonóban. Ilyenkor az ital mellett a fát is a legények szerezték be, a lányok pedig húslevest és töltött káposztát főztek vacsorára. Mulatságuk - a maskurázást kivéve - hasonlóan zajlott a Luca-napi összejövetelhez. PIHENŐNAPOK ÉS ÜNNEPI ALKALMAK A paraszti közösségek tagjainak testi és szellemi felfrissülését szolgálta az egymást követő munkanapok közé iktatott hétvégi időszak. Emellett a közösségi szokás- és hagyományrend alapján évente megismétlődő különböző (családi, jeles napi, gazdasági jellegű) ünnepi alkalmak ugyancsak lehetőséget nyújtottak a pihenésre, erőgyűjtésre. Ezek, a szórakozásra szintúgy módot adó alkalmak Pusztafaluban is csaknem kizárólagosan társasági, mindannyiszor a község jelentős részét megmozgató események voltak. Fontos megjegyezni, hogy a maival ellentétben ezért is nem beszélhetünk a paraszti szórakozás öncélúságáról, hiszen a fentiek mellett alapvetően olyan fontos elemek, mint a hagyományőrzés, -gyakorlás és -átadás jellemzik. A vasárnapi ebéd után harangozásig a fiatal lányok és fiúk külön, valamelyiküknél jöttek össze s onnan indultak csoportosan a templomba. Az istentisztelet után családjukkal együtt hazamentek, de nemsokára ismét találkoztak a falu közepén vagy egyikük-másikuk háza előtt. 17 A kocsmahelyiség és a körülötte levő tér főként e napon tűnt ki mozgalmasságával. „Bevett szokás szerint a férfiak és a nagylegények vasárnap délután 20-20 fillérért egy szivart és egy fél liter pálinkát kaptak." Az ismétlődő pihenőnapok délutáni óráiban felváltva, egyszer egyiküknél, másszor másikuknál jöttek össze feleségestől a komák, és beszélgettek előbb, majd énekeltek késő estig. Mivel ez a vendégeskedés körbejárt, senki sem vitt semmit, hiszen legközelebb úgyis más fogadta és viszonozta ezt. A vasárnap délutáni vagy esti táncos együttlét bizonyos szervezett formát 17 A szomszédos Füzér községben vasárnap délután és este a falu területén belül a várhoz vezető út egyik oldalán, a diófa alá jártak játszani, táncolni és beszélgetni a fiatalok (saját gyűjtés).
