Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - Népi gyermekjátékok a Palócföldön

„ Egyedem-begyedem, csobolyó, kecskerágó mogyoró. Jómán, fodormán, Kétsüvegű boszorkány. Ha én kismadárka volnék Gyöngyszemecskét szedegetnék. Vasba bánnám vaspallért, Csirep-cserep vaspallért. Fogj fát!" (azaz kézről kézre járó botot markoljon meg ügyesen az, akire az utolsó szótag kerül.) (Bükkszék) Az ún. egyszerű játékok legfőbb lényege a természeti és tárgyi környezet fokozatos kitapasztalása, a benne való tudatos, egyúttal játékos mozgás, a megszerzett tudásnak erővel, vagy éppen finom ügyességgel való érvényesítése és gyakorlása. Ezek az egyszerű játszadozások (gyűjtögetés, kis hajlék építése, termés, magvak zúzása, sajtolása, növények kóstolása, egyszerű díszítkezés, fürdőzgetés, játékos „vendégeskedés" a tarlóra hajtás közben, kukoricalopás és a gyenge csövek sütése, télen az egyszerű csúszkálás, játék a hóban stb.), mint látjuk, igen gazdag mozgás és cselekvés lehetőségének biztosítói. Talán ez, ennek beszűkülése, illetve immár falvainkban is érezhető hiánya az, amely tehát szinte megbénítja a ma gyermekét, - s nemcsak városon! A gyermeki játékszerek és eszközök legnagyobb része még 3-4 évtizede is jellemzően egyszerű, inkább házilag vagy iparosnál kevéssé díszítve, inkább célszerűen kialakítva készült s került kis használójához jelesebb alkalmakkor (karácsony, névnap, egyházi avatás, vásár és búcsú alkalmával). A köztudatban úgy rögzült, hogy a gyermeki tárgyak szinte kizárólag a fiúk kezéből kerültek ki, de már a fentiek is utalnak arra, hogy ez a vélekedés nem teljesen állja meg a helyét. Ám, ami ma és korábban is lényeges és feltűnő, hogy a használhatóvá is formált tárgy - főként úgy 10-12 éves korban mindkét nemnél - jogos örömöt és önbizalmat ad készítőjének. Ezek sorában tartjuk számon a főként növényi anyagból készült hangadó szereket, működő hangszerek kicsinyített másait. A különféle zongattyúk, pattogtatok, sár- és gumipuskák, vagy a növényi szárból-kéregből gyövesztett sípok, süvítők, kürtök, mindmind a természetismerettel egybekötött lelemény és tapasztalat átvételének bizonyítékai. Forgó, röppenő, ősi, immár játékká vált célzó-dobó eszközök, egyszerű hinták (és mai emeletes porták díszgyepén árválkodó napernyős hinták változatai), tehénről, lóról vagy kutyáról vakart szőrből tömörített és összevarrott labdák, kis szánkák, csúszkák, kordék és bakszekerek, vagy ügyes kezű leánykák rongyból csinosított bábui, tornyos ággyal rangosított szobamodellek készültek udvaron, páston és tarlón egyaránt. Ennek divatja mint tapasztalhattuk a palócföldi hagyományőrző régiójában -, immár az elmúlt két, két és fél évtizedben inkább szégyelltté vált. A nem is lakott emeleti helyiségekben hivalkodó néma hűtőszekrények és terítővel fedett gáztűzhelyek tetején Miskolc, Eger, Gyöngyös, Salgótarján vagy Balassagyarmat játék-ajándékboltjaiból való alvóbabák, óriási szőrmeállatok vagy különféle mázas szuvenírek kaptak helyet. A kézügyességet próbára tevő, ujjakra hurkolt, átvevős ördögháló (városi hatása ellenére) immár számtalan érdekes variációt mutat. Napjainkra megint népszerűségét éli - kisiskolás körökben - az újra feléledt sokféle papírhajtogatás, s annak „Menny és pokol" nevű, négyzetalakból fordítható változata. Érthető a ma is megfigyelhető tendencia: a gyermekfolklór egy része iskolai folklórrá válik - színesedik, bővül, még ha el is veszti